Laura története 106. fejezet

Laura szegény segglyuka, habár megsérült attól a kalapálástól, amit Eriktől kapott, gyorsabban meggyógyult mint várta. – Istenem kezdek elhasználódni – gondolta. Többször voltam együtt férfival az elmúlt három héten – Robbal és Erikkel, mint összesen egész életemben. A puncim és a fenekem úgy érzi magát, mintha megszondázták és kifosztották volna trillió alkalommal. Soha nem hittem volna, hogy bárki el tud élvezni ennyiszer, mint az a kölyök.
És még nem volt két vagy három napja, hogy az emléke annak, ami közte és Trina között történt, hogy olyan éles fájdalmat okozott neki, hogy egyik éjjel könnyektől nedves arccal ébredt. Nem tudta, hogy Rina vagy Trina volt az, aki után az álmában vágyakozott. Ketten együtt olyan megfejthetetlenül szövevényesnek tűntek számára. Valahogy tudta, hogy Rina ugyanazt a dolgot mondta volna neki, mint Trina.
Lehangoló depresszió hatalmasodott el rajta napokig, hetekig, habár fejjel előre belevetette magát a munkába és az ágyba Yvette – tel és Sholandra – val is ismételten, de nem tudta lerázni magáról. Aztán a legmegrázóbb dolog történt. Trina egyik este felhívta telefonon.
– Bocsánatot akartam kérni azért, amit mondtam neked. – mondta csendesen. Én... nem úgy értettem.
– De igen. Úgy értetted. – mondta Laura nyugodtan.
– Akkor, talán. Gondolkodtam. Tudom, hogy érdekelted őt. Nem tette volna máskülönben.
– Köszönöm. – mondta Laura hűvösen. Máskülönben nem hagyta volna magát.
– Nézd, talán összejöhetnénk újra. Csak beszélgetni, tudod?
Laura egy éles lüktető fájdalmat érzett a gyomorszájánál. Nem hiszem, hogy elviselnék még egy elutasítást tőle – ébredt rá. De ellenállni sem tudott, nem tudott lemondani a lehetőségről.
– Oké.
– Mit szólnál... tudod, most?
Most? Péntek este nyolc óra volt.
– A gyerek a nagyszüleinél van. Semmi dolgom sincs.
– Nekem sem. – mondta Laura – érezte ahogy pulzusa kissé felgyorsul. – Át akarsz jönni hozzám?
Aztán rájött hogy Trina szemében ő egy „leszbikus”. Trina nem akar majd eljönni az ő lakásába.
– Persze. – mondta. Hol laksz?
Laura döbbent volt. Igazán? Tényleg át akarsz ide jönni?
– 427D West Farrington Ave – mondta Laura. Tudod merre van?
– Megtalálom.
– Csak csöngess fel és én beengedlek.
– Néhány perc múlva találkozunk.
Oh, istenem! – gondolta Laura, ahogy letette a telefont. Ezt nem hiszem el.