Ágycsere

Az egész történet egy városi szintű ünnepségsorozat egyik estéjén történt meg. A nagyszínpadon déltől fogva mentek a különböző előadások, fellépések, este 10-kor pedig utcabál zárta az eseményt. Volt , amit a barátnőmmel Dórival nagy előszeretettel látogattunk. Míg én tisztán ittam, ő a különböző divatos szénsavas italokat részesítette előnyben. Mivel a műsor egyre laposodott az idő előrehaladtával, egyre több időt töltöttünk . :) A nagy italozások közepette összetalálkoztunk Dóri hugával, meg a barátjával. Dóri huga, Eszter 17 éves, egész jó bőr, sőt bevállalós, ennek megfelelően barátja is volt már néhány, és a testi élvezeteket sem veti meg. A barátja nálam fiatalabb két évvel, és régóta ismeri a családot, meg engem is. Nem egy nagy szám, Esztivel sem a halálos szerelem miatt voltak együtt, hanem csak így alakult.
Attól fogva már nem váltunk el egymástól; együtt maradtunk megnézni, mit lehet kihozni az utcabálból. Sajnos még háromnegyed órát kellett rá várni, így további kellemes kortyokkal gazdagítottuk garatunkat a mellett. Ez olyan jól sikerült, hogy mire elérkezett a 10 óra, majdnem teljesen mind a négyen. Eszti barátja felajánlotta, hogy menjünk fel hozzájuk, úgyis az volt tervbe véve, hogy Eszti egy barátnőjénél alszik, Dóri meg velem marad másnap délutánig. Elbotorkáltunk Akosék – Eszti barátja – lakásáig. Nem volt ott senki, ugyanis éppen festés alatt állt, így csak egy szobát lehetett használni amiben két ágy van a szoba két oldalán, plusz a konyhát, meg a fürdőt. Nem mondhatnám hogy hátráltattak minket a körülmények. Ledobtuk a cipőnket, aztán elnyúltunk egy-egy ágyon a lányokkal. Ákos vigyorogva kitámolygott a konyhába, hozott be poharakat meg egy fél üveg whyskit, aztán a röhögéstől ugráló kézzel kitöltött mindenkinek a poharába egy adagot. Megízleltük, jó ütős volt. Valami igazi whyski, nem aromás. Senki nem merte bevállalni, hogy huzóra leöntse, mert KO lett volna a vége. Nagyon jó volt a hangulat; viccmeséléssel meg sztorizással telt az idő, de hamar belefáradtunk.
Egy idő után Eszti letette a poharát, és smárolni kezdett a barátjával, majd lassan az ágyra dőltek. Én sem voltam rest, letettem Dóri poharát, amit már percek óta csak szorongatott, mert inni már nem mert belőle, közben meglepődést színlelve azt mondtam: "Nézd már, mit csinálnak! Hát nem szégyelik magukat? "