Mi lesz velem?
Azzal a céllal, hogy megszabadítom magam ettől az ördögi bűvölettől elutaztam anyuékhoz gondolván arra, hogy tanácsot kérek anyutól az esettel kapcsolatban. De úgy elnéztem a két időst olyan boldogok voltak, hogy ott vagyok és egyszerűen nem volt bátorságom felborítani ezt az idillt továbbá nem is tudom feltudnák-e dolgozni a témát hiszen szeretik a vejüket és boldogok, hogy a lányuk kiegyensújozott házasságban él. Tulajdonképpen így is volt ez mind addig amíg nem költözött belém az ördög. Másként ez megmagyarázhatatlan, hogy egy ember egyik napról a másikra szinte kifordul a személyiségéből és két lélek lakik benne amelyek egymással állandó óriási küzdelemben vannak. Gondoltam arra is hogy pszichológus segítségét kellene kérnem de ebben a kisvárosban semmi sem marad titokban a férjem viszont meglehetősen közismert és tisztelt személyiség és he ez kiderülne óriási botrányt jelentene. Így is fenn áll a veszély, hogy valami nem várt véletlen folytán napvilágra kerül a dolog akkor én biztos valamit teszek magammal. Már így is kerülöm az embereket senkinek sem merek a szemébe nézni. A férjem munkájával kapcsolatban igen sokat utazik sok esetben előfordul, hogy több napig esetleg hétig is távol van.
Az elmúlt év októberében Bp-en voltam az ügyintézésem is jól elhúzódott későn indultam haza ráadásul nagyon ködös nyálkás egyszóval csúnya hideg idő volt. Tetézte a helyzetet, hogy útközben volt egy csúnya baleset és két órát várakoztam az országuton. Rettentően fáradtan érkeztem haza. Amint megérkeztem nemsokára rá átjött a barátnőm a szomszédból, Ő 46 éves a gyerekei már nem élnek velük a férje kamionos és ritkán van itthon. Akkor is valahol Oroszországban volt a férje már két hete. Nagyon rendes volt, látta, hogy fázok mindjárt főzött nekem egy jó teát amíg én lezuhanyoztam és együtt megvacsoráztunk. Nagyon késő volt már és javasoltam neki, hogy ne menjen haza a francba és nem lopják el azt a házat. Több esetben előfordult már, hogy együtt aludtunk. Ő is lezuhanyozott lefeküdtünk és bekapcsoltuk a TV-t de a fáradságtól én szinte azonnal elaludtam. Nem tudom mennyit aludtam, de úgy éreztem elég sokat és egyszer csak felébredtem és az az érzésem volt, mintha egy kéz ott lenne a puncimnál.
Az elmúlt év októberében Bp-en voltam az ügyintézésem is jól elhúzódott későn indultam haza ráadásul nagyon ködös nyálkás egyszóval csúnya hideg idő volt. Tetézte a helyzetet, hogy útközben volt egy csúnya baleset és két órát várakoztam az országuton. Rettentően fáradtan érkeztem haza. Amint megérkeztem nemsokára rá átjött a barátnőm a szomszédból, Ő 46 éves a gyerekei már nem élnek velük a férje kamionos és ritkán van itthon. Akkor is valahol Oroszországban volt a férje már két hete. Nagyon rendes volt, látta, hogy fázok mindjárt főzött nekem egy jó teát amíg én lezuhanyoztam és együtt megvacsoráztunk. Nagyon késő volt már és javasoltam neki, hogy ne menjen haza a francba és nem lopják el azt a házat. Több esetben előfordult már, hogy együtt aludtunk. Ő is lezuhanyozott lefeküdtünk és bekapcsoltuk a TV-t de a fáradságtól én szinte azonnal elaludtam. Nem tudom mennyit aludtam, de úgy éreztem elég sokat és egyszer csak felébredtem és az az érzésem volt, mintha egy kéz ott lenne a puncimnál.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 4 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hosszú, csapongó mondatok. Zaklatottság sugárzik az egészből. Nem is itt lenne a helye ennek az írásnak, hiszen egyfajta segélykérés ez.
Mint történet, szerintem is csapnivaló. Mint emberi sors, egy élet, figyelmet érdemlő. Sajnos nincs olyan tudás a birtokomban, amivel segíteni tudnék.
nem szabad ezt megengedi magunknak,nagyon nehéz az ilyen szituációból kilábalni.
Magamból kiindulva, én nem enged(het)tem meg magamnak ezt, hogy a depresszió győzzön....
nehéz talpra állni, de ha a gödör alján vagy, onnan csak felfelé visz az út🙂