A szanatórium 4. rész - Juanita játékszere

Mintha kopogtak volna. Nem tudtam eldönteni, hogy álmodok, de a kopogás megismétlődött. Már érzékeltem a zajokat, de a szemem nem akart kinyílni. Fáradtnak éreztem magam. Lassan kinyitottam a szemem és gyanúsan világos volt. Felültem az ágyban, és gyorsan meztelen testemre terítettem a köpenyem és az ajtóhoz sietem. Nem esett valami jól ez a hirtelen felkelés. Fáradt és morcos voltam. Kinyitottam az ajtót és Juanita állt előttem félszegen.
– Szia. Ne haragudj, de nagyon aggódtam, hogy nem jöttél le reggelizni.
– Te jó ég – szaladt ki a számon és a fali órára pillantottam. – Mindjárt gyorsan lefürdök és megyek. Zuhanyozás közben átgondoltam az este történteket. Nem. Még egyszer ez nem fordulhat elő.
Lementem az étkezőbe csak az én terítékem maradt fenn. Elgondolkozva ettem. Furcsa volt hogy egyedül vagyok. Annyira megszoktam a külön asztalunkat Damitával és Juanitával. A vendégekkel kölcsönösen nem törődtünk egymással. Én igyekeztem korrektül ellátni a feladataimat, de Trudyn kívül szinte senkivel sem beszéltem. Igaz olyan volt a szanatórium, mintha élő halottak mászkálnának néha a folyosón. Az étkezésnél csak a mi hangunk és az evőeszközök hangja hallatszott. Most nagyon hiányoztak a lányok. Főleg Damita harsánysága és kimeríthetetlen humora. Vele nem lehetett unatkozni. Szinte mindig jókedvű volt és hamar feledtetni tudta az emberrel, ha rossz kedve volt.
Reggeli után az orvosi szobába mentem. Juanita már összekészítette a reggeli gyógyszeradagokat és furcsa volt, hogy kerülte a pillantásomat. Én is kényelmetlenül éreztem magam. Szótlanul kiment és röviddel utána én ki kiosztottam a szobáimban a "vendégeknek" a gyógyszereket, gondosan ügyelve, hogy mindet bevegyék. Ez az igazgatónő szigorú utasítása volt. Mikor bekopogtam Trudyhoz, kis izgalmat éreztem. Az esti játékunk és az utána következő maszturbálásom folyamatos szorongással töltött el. Mikor beléptem hozzá mosolyogva fogadott.
– Nem láttam ma reggel az étkezőbe, már aggódtam – mondta kedvesen, amitől még jobban zavarban voltam. Még soha nem fordult elő, hogy lekéstem volna az étkezést.
– Nagyon rosszul aludtam és éjjel többször vendéghez kellett mennem – hazudtam és éreztem az arcomat elönti a pír.