Börtönszex - Összezsugorodott univerzum 1-2. rész

A börtön egy különleges kalitka, ahol megsemmisül a külső világ, egyszerűen megszűnik létezni. Az éned összenyomorodik, fulladozol, a nihilre vágysz. Marad egy hierarchia, a túlélés és beszűkültség. Fontossá tud válni egy doboz cigaretta, egy bicska vagy egy könyv. Egy mosoly, egy sértés, és a jó vagy rossz szó. Állhat bármelyikből a napod.
A börtön összezsugorodott univerzum.
Ha belátható időn belül szabadulsz, van esélyed ép ésszel megúszni az ottlétet, ha több időre, élőhalottá válsz. Az is számít, ki miért kerül rácsok mögé. Hímvilág, ahol nőt csak a képzeletedben láthatsz, még a takarítószemélyzet is férfiakból áll.
Nem tartom magam rossz embernek, különösebben jónak sem, de rácsok mögé kerültem.
Deron vagyok harminckét éves, súlyos kárt okoztam .
A feleségemet rajtakaptam a szomszéddal az ágyban, amikor több hetes üzleti útról előbb érkeztem haza a vártnál. Azt hittem velem ilyesmi nem történhet meg, de a nagy számok statisztikájába belesett az én házasságom is...
Emlékszem, szinte megbolondultam.
Ahogy ott álltam a küszöbön és néztem az áruló, meztelen testeket.
Valami bekattant, elveszítettem az önkontrollt. Törni – zúzni akartam, megsemmisíteni minden szépet és tökéletesnek tűnőt.
A pasit majdnem agyonvertem, Ginát megtéptem, és a falnak pofoztam, majd bevágódtam a jeepembe és egy majdnem teli üveg whisky társaságában keresztül – kasul száguldoztam a városon.
Vörös köd úszott előttem, a legvadabb énem került felszínre.
Ennek, az lett a következménye, hogy belerohantam egy kiállító terem üvegezett falába, és összetörtem a fél berendezést. A márványpult állította meg az autót, és az ütközés kezdett visszarázni a valóság talajára. Anyagi kár okozásáért, , és közveszélyeztetésért kerültem a rácsok mögé, méghozzá nem is előzetesbe, hanem gyorsított eljárással pár nap, otthoni őrizet után a cella falai közé.
Le kellett ülnöm három hónapot legalább, addig nem is reménykedhettem a szabadulásban, csak az ügyvédem talpraesettségében.

Amikor ott álltam kifosztva, a személyes tárgyaimtól megszabadítva, rabruhában, azt hittem elveszik a világ. A kezemen bilinccsel, egy őrrel előttem, és egyel mögöttem lépkedtem az új otthonom felé.
Sírni tudtam volna...
A börtönnek szaga van. Vizelet, szenvedés, és bezártság szaga. Nem is hiszitek, micsoda szörnyként tud a rácsok látványa körbeszorítani.
Közepesen erős, sportos alkatommal kivívtam mindig a nők tetszését, a barna hajammal, a férfias megnyerő arcommal nem féltem, hogy majd kikezdenek velem a börtönlakók, akik rég nem láttak női testet. Arra azonban nem számítottam, hogy egy olyan cellába kerülök, ahol két szekrény nagyságú férfival leszek összezárva. Ráadásul az egyikük néger volt, világosabb bőrtípusú, kopaszra borotvált, de jóképű egyén. Ahogy azok ketten rám néztek...
Bemutatkoztam, a gyomrom remegését legyőzve, de a cellatársaim csak épphogy rám pillantottak és el is hagyták a helyiséget, a szőke fazon – Robert-, mielőtt kilépett, visszanézve rám szólt.
– Ne merj a cuccainkhoz nyúlni Deronka, mert azt nagyon megkeserülöd! – Felháborodott arcot vágtam, de nem törődtek vele. Magamba roskadva másztam az egyik emeletes ágyra, és csak az alacsony, valaha fehér színű plafont bámultam.
A napok csak elteltek valahogy, lassan kezdtem megtanulni – egy-két pofon, kicsi , és jó pár ajánlattétel közepette-, mi, hogy megy bent.

Saját bőrömön tapasztaltam meg mindent, melyik őr enged üzletelni, kivel jó barátságban lenni, mit tegyek, hogy ne csicskáztassanak, és hogy alkalmazkodjak. A második hét végére túl voltam két bordatörésen, a monoklim halványodott, a fehérneműimnek lába kelt, és valaki lenyúlta a tusfürdőmet is.
Néha elkaptak pillanatok, amikor vadként akartam kitörni a bezártságból, az ökleimmel tudtam volna szétverni a csupasz falakat. Fájt minden, féltem, hogy az életem már sosem lesz olyan, mint előtte, egy törődött és félresiklott életű ember leszek.
A szex is nagyon hiányzott, villanyoltási önkielégítések kezdtek rendszeressé válni, és az első hónap után éreztem azt, nem elég, hiányzik a társ, a bőr nekem simulása, az ölelés, egy csók, egy jó szó. Ekkor kezdtem éjszakánként sírni is, igaz könnyekkel, ahogy , ha bántott valami.

Egyik nap a mosodában – mert oda osztottak be, épp ahol a két cellatársam is dolgozott, Robert, és Mike-, összetűzésbe keveredtem az egyik legmenőbb rabbal, Letoval...
Erős volt, mint a bivaly, és a szava szentnek számított. A húgom hozott be nekem cigit, de odabent semmi nem volt elég, és az a szemét Leto elemelte az egész aznapi csomagom.
– Add vissza! – közvetlen közelről ordítottam az arcába, semmivel nem volt nálam magasabb. Az ökle, amelyik az arcomba csapódott, kemény volt, mint az acél, csillagokat láttam, forgott velem minden. A földre rogytam, míg ő ott magasodott előttem, az őrrel együtt, aki belenyúlt Leto nadrágzsebébe és elővette a cigimet, majd rágyújtott, a füstöt pedig pimaszul a felém fújta.
– Kussba legyél kis apám! Leto osztja itt el a cigi készletet és neked ma, nullszaltós az adagod! – kiabált rám. Egyre többen tömörültek körülöttem és a gúnyos nevetésük tőrként hatolt a mellkasomba. Mintha szíven szúrt volna minden beszólás. Közben éreztem, hogy az arcom jobb oldala és az állam – mert lecsúszott az ütés-, kezd bedagadni. Az őrök közben mind eltűntek érdekes módon, csak egy maradt bent velünk.
Amikor Leto felrántott és magához húzott egy kést szorítva a nyakamnak, azt hittem végem van. Éreztem a teste melegét, mégis fázva remegtem, az adrenalin szintem biztosítékot csapott. Karikák ugráltak a szemem előtt, a szívem pedig majd kiszakadt a helyéről.
– Most pedig szépen hátra jössz velem, csicska! – Leto tolt maga előtt, egészen oda ahol a raktár volt, a mosószerekkel és még több szennyessel. Ekkorra már majdnem elhánytam magam az idegeskedéstől. Éreztem, hogy valami rossz fog velem történni, szele csapta meg az arcom, tudtam, hogy most belekóstolok olyasmibe, amitől a bekerülésem óta féltem.
Leto kissé előrelökött a helyiségben lévő mosdókagyló peremének ért a csípőm.
– Húzd le a gatyád! – szólt az utasítás, amit persze meg sem akartam hallani. Ekkor hátra lett csavarva a kezem, és valaki – lerángatta a nadrágom a térdem alá, az alsóval együtt. A végén annyi kéz szorított, hogy csak nyögni tudtam a dühtől. A testemet előredöntötték, a fejemet belenyomták a kagylóba. A fenekemen éreztem a hideget, és Leto erős kezét. Rám csapott többször is.
– Micsoda pompásan izmos segg, fiúk! Van nálatok kenőanyag? – kérdezte a férfi, amire az őr, és a két cellatársam kajánul elvigyorodott. Az őr Leto kezébe nyomott valamit, majd kiment „vigyázni. ”
– Azért jól gondold meg, mit csinálsz, a srác jó fiú! – távolról hallottam Robert hangját. Belekapaszkodtam ebbe a szelídségbe, amit nem vártam volna.
– Kussolj, vagy megfarkalunk téged is! Talán tetszik? Megvolt már? Tudod mit, térdelj ide, és készítsd elő a terepet, nyald ki a seggét! Szét akarom kúrni a kicsikét!
Reméltem, hogy vicc az egész, de nem az volt.
Még akkor is alig hittem el, hogy igaz, a mikor éreztem, széthúzzák a fenekem félgömbjeit, és Robert elkezd simogatni.

– Jó segg valóban-szólt közbe valaki, miközben egyre többen értek az alfelemhez.
Robert módszeresen fogdosott, a nyelve elkezdett a fenékvágatomban le-fel siklani, valaki mohón oldalról alám nyúlt megsimítva a herémet. Annyira rossz volt, ahogy annyi idő után ők érnek hozzám elsőre. A testem még az ellenére is reagált, hiába küzdöttem, hiába nem akartam a vért a péniszembe, az áruló mocsokként ágaskodott és szégyenbe hozott engem.
Imádkoztam magamban, nem jutottak eszembe az ima rendes sorai, de kértem az Istent ne engedje, hogy megtörténjen velem, lépjen közbe, és mentsen meg.
De hiába, a szavaim nem találtak értő fülekre, az elő cseppjeim pedig bőségesen törtek fel, amit Robert keze – miközben folyamatosan izgatott hátul-, elkent a makkomon, finoman körözött a hüvelyk ujja.
Engem nem nyalt hátul még senki, nem is vágytam rá soha, nem találtam férfiasnak az olyasmit, de péniszállító tud lenni egy fenéknyalás. Robert értően csinálta, amikor pedig feldugta az egyik ujját megrázkódtam az ismeretlen furcsa érzéstől. Nem találtam helyénvalónak... Kiabáltam, de Leto odajött és a hajamba markolt. A lehelete mentolosan csapódott az arcomba, a szemei tüzesen bámultak.
– Vagy elhallgatsz, vagy lekaplak, és megízlelem a nyáladat!
Elhallgattam.
Préseltem össze a szám, a fogaim csikorogtak a . Maradt az abszurd izgatásom, az őrült düh, és a kéj kettőse, mert akkorra már éreztem, ott a vég, nem bírom visszatartani a magömlésemet. Hosszan és sok ondót kilövellve élveztem el...
A spermám szégyentelenül folyt lefelé. Robert hátrahúzott belőle egy adagnyit és élvezettel nyalogatta. Valaki benyúlt alám és az ujjaival gyűjtött magának ondót, majd cuppogva szopogatta le az ujjairól.
– Finom íze van!
Nyögve sírtam.
– Egyszerre csak egy! – szólt Leto kemény hangja.
– Fordítsuk meg, ideje, hogy megkapja a magáét!
Szédültem, amikor felrángattak, kissé összefolytnak látott tömeg vett körbe. Halványan érzékeltem akkorra már csak, a tudatom így védekezett. Valaki elkezdte a péniszemet ingerelni, hiába élveztem el, birtokba vették, lenyalogattak róla minden maradék spermát, és még utána is verték nekem és szoptak, míg hátul már több ujj járt bennem.
Akartam kiabálni, hogy hagyjanak, de nem volt erőm hozzá, a lét egy olyan síkján bolyongott a lelkem, ahol már a testem nem tudott reagálni, nem volt összeköttetésben a kettő.
Ekkor reccsentek a gombjaim a felsőmön, leszedték rólam azt is, a mellbimbóm valaki szájában hegyesedett.
Magamban kiabáltam, hangtalan némán: – Ne, ne, nem akarok köcsög lenni! Öljetek inkább meg, csak ezt ne.
– Jó lesz, meglásd! – mormolta valaki és a számat kereste – beleharaptam abba az ajakba, amelyik puhán simult nekem, édeskés vér áramlott a számba, majd egy nagy pofon csattant az arcomon.
– Te kurva! Basszus gyerekek ez megharapott!
A földre rogytam meztelenül, mert nekem estek. A hasamra fordítottak pár ütleg után és felhúzták a csípőmet. Éreztem a hideget a hátsómon, majd azt, hogy egy nyársalni kész dárda ott nyomakodik.
Le kellett, hogy fogjanak és többszöri kísérletre maradt csak bennem Leto férfiassága. Kinyomtam magamból és összeszorítottam a fenekemet. Ekkor kezek tartották széthúzva a farpofáimat, majd elkezdődött az Istentelenség, az amibe azt hittem bele halok.

Leto rekedt nyögésekkel és szégyentelenül kefélt, míg én minden pillanatban úgy éreztem összecsinálom magam a fájdalomtól. Többen is élvezték a látványt, körbeálltak és verték maguknak, az aktusra koncentrálva.
Gyűlöltem magamat és őket.
– Nagyon jó szűk vagy, még nem dugott előttem meg senki! – A világ süllyedt le a pokol fenekére, ahol csak a fekete űr tátong. Alig érzékeltem, amikor valaki helyet cserélt a börtönkirállyal majd azzal is helyet cserélt más...

*

Nem tudom hány férfi spermája volt bennem, de amikor magamhoz tértem a börtönkórházban feküdtem.
Az infúzió lassú csöpögése megnyugtatott, fél szemmel néztem a világra, a jobb szemem teljesen használhatatlanná dagadt.
Három napig lábadoztam, a negyediken keltem ki az ágyból először. A katétert kihúzta az ápoló, és amikor belenéztem
a tükörbe, nem ismertem magamra. Nem változott a külsőm, mégis, más ember nézett velem szembe.
Megtörtséget és reményvesztettséget sugárzó szempárral, egy olyan ember, akinek már minden mindegy...
Amikor zuhanyoztam, alig mertem magamhoz érni, féltem hogy darabjaimra hullok szét.
A hátsóm már nem fájt, a sebeim halványultak, de az, amelyik a szívemen keletkezett, örökké sérülést kapott.

Magasra ívelne labdám,
de háló-kelyhe távoli;
szörnyem, mint gátszakadás,
– magzatvízben kezd álmodni-
érzékem csal, lop, hazudik.

Fejem palánknak csapódik,
lét-mozaikra fulladok,
a világ – sárga lapra hasonlít:

z

u

h

a

n

o

k.

2. – A vadállat

Amikor visszamentem a pillantásomat nem szegeztem le a földre, mások voltak, akik nem mertek a szemembe nézni. Olyan keménység és elhatározás volt a lelkemben, hogy azt elmondani nem tudom. A cellatársaim nem szóltak hozzám, a lesajnáló pillantásaikat semmibe vettem.
Túl akartam élni, és győztesként kikerülni onnan!
Átkértem magam a mosodából, amit meg is tettek, a konyhára kerültem. Gőz és ételszag járta át mindenemet, örökös krumplipucolás volt minden pillanatom, de nem érdekelt. Valami különös erő költözött belém, olyan, amitől legyőzhetetlennek éreztem magam, és azzá is váltam.
Előbb az udvarom, vertem meg egy szemtelenkedőt, aztán a kantinban valaki mást – mentőt kellett hozzá hívni-, majd a folyosón az őrök alig tudtak leválasztani egy másik rabról, akit ütöttem vágtam.
Nem néztem senkinek, képes lettem volna a falakat is szétverni a puszta öklömmel. Énekeltem, mint egy hülye a sötétzárkában, és amikor harmadszor visszakerültem két hét alatt már nevem volt. De csak egyet akartam. Egyetlen célom volt.
Leto.
Elkezdtem figyelni, információkat szerezni róla, az előéletéről, a benti szokásairól.
Az első célpontom a benti szeretője volt, egy lányos képű, szőke fiú. Nem tudtam miért kerülhetett börtönbe, az ártatlan arcával és a fiatal szépségével.
Végre eljött a megfelelő pillanat, belekerült ezer dolláromba, de volt bőven pénzem, én pedig kegyetlenül kihasználtam ezt odabent.
A srác, mint kiváltságos egyedül zuhanyozott. A teste karcsú volt, az erei átlátszottak a finom bőrén. Amikor meztelenül mögé léptem kiesett a kezéből a tusfürdő, majd csapkodni kezdett és majdnem elvágódott a csúszós kövezeten.
– Szia kicsim! Deron vagyok, nézz rám, tetszem neked? – Magam felé fordítottam, a kék szemei rémülten bámultak, zaklatott volt, mint egy kis őz, a szája húsos, az arca szép, mint egy lánynak. Az egyenes orra szexi, pici strassz kővel díszítve – pedig a rabok nem viselhetnek ékszert-, azonnal az jutott eszembe, nincs bent még egy olyan jó bőr mint ő.
Nem kívántam, de az elhatározásom keményen munkált bennem. Magamhoz rántottam és egy harapással – hogy jel maradjon rajta-, átdugtam a nyelvem a szájába. Meglepődtem, mert olyan vágyhullámok vágtak rajtam keresztül, hogy azonnal kemény lettem, felizgultam sajnos, nem kellett erőlködnöm. Vártam valami utálatosat, de elmaradt, a férfi csók semmiben nem különbözik attól, mint amikor nővel csinálod, ha egy olyanforma fiú a másik mint Jess!
A fiú először görcsösen tiltakozott, majd a teste ernyedten megadta magát a csóknak.
– Megakarsz halni? – kérdezte kapkodva – amikor végre levegőhöz engedtem jutni.
– Nem tudod, hogy kié vagyok?
– Dehogynem tudom, ezért kapod meg most tőlem ezt! – megfogtam a vékony ujjú kezét és a péniszemhez nyomtam, a szám pedig a melleit kezdte el nyalogatni.
– Meg fog ölni-nyögte.
– Nem, én ölöm meg őt, kicsinálom a rohadékot, de előtte megbaszlak, had idegeskedjen.
– Nem akarom-felelte.
– Ó, dehogyisnem, legalább akkora farok van alattam, mint az övé, és semmiben sem maradok el tőle!
A csempéhez nyomtam, és hozzátapadtam. A titkosság, a perverzitás, a veszély, és az ismeretlen felfedezése, megtette a magáét. A fiú olvadt a kezeim alatt, nyögött, mint egy igazi kis ribanc, a szája már kereste az enyémet, a keze verte a farkamat. Isteni íze volt, az életben nem gondoltam volna, hogy egy fiú, annyira finom lehet. Kezdtem érteni Letot, jó ízléssel volt megáldva, az már biztos!
Az összesimulás és a csókok, majdnem elfeledtették velem, miért is vagyok ott, az a fiatal annyira odaadó volt, hogy már fájt. akartam vele, de nem ment. Finoman bántam vele, kiszívtam a nyakát is, hogy majd lássa Leto elvették, ami az övé.
– Jess, ugye így hívnak?
– Igeeen – válaszolta, mert éppen akkor fordítottam meg, a mellkasa a csempének nyomódott.
Elkezdtem csókolni a vízcseppektől ragyogó, karcsú hátát, lefelé haladva, egészen a gerincéig, ahol egy kisebb rózsaszál volt beletetoválva a bőrébe... Tetszett!
A feneke gömbölyded volt, és olyan forma akár egy harmatos tini lánynak, nem lehetett élvezet nélkül simogatni.
Egészen rágerjedtem.
Visszafelé haladva a nyelvem kis köröket rajzolt a bőrére, majd belecsókoltam a nyakába.
– Ah – nyögött Jess, aki oldalra fordította az arcát, a tenyereit szétterpesztett ujjakkal pedig a csempének szorította.
A makkomat a tenyerembe köpve nedvesítettem be, és a péniszemet beigazítottam a megfelelő helyre.
Viszonylag könnyen becsúsztam, odabent meglepetésemre síkosság fogadott, a fiú elő volt készítve a bármikori kefélésre.
Nem volt tág, és agyonhasznált, valószínűleg, Leton kívül még senki nem járt benne.
Fura volt odabent, amikor arra gondoltam, fiúban vagyok, de még sem kétségbeejtő. Szorított a meleg, akartam nagyon élvezni. Lassan kezdtem dugni, ő bepucsított én hátrébb álltam, a csípőjét megragadva, és egyre gyorsabban és hevesebben keféltem. Nyögtünk mindketten, nem is gondoltam, hogy olyan finom élvezetben lesz részem, ha megdugom Leto szajháját.
Hamar a csúcsra jutottam, hosszan nyögött a fiú, amikor szakaszosan a spermámat a fenekére vertem. A keze a lába között mozgott, nem sokára ő is követett engem a csúcsra. Jó volt nézni, tetszett, ahogy nyög közben, és kinyílik a szája.
Amikor végeztünk, a szemében ismeretlen érzések kavarogtak. Valamiért megcsókoltam akkor is, pedig bunkó akartam lenni.
– Mondd meg Letonak, hogy nagyon élveztem a dolgot! – szorítottam Jess állát, majd kiléptem a zuhanyzó alól és kisétáltam, mintha egy híres szállodában lennék.

Folyt köv.