A szomszédasszony szívrohama

Nem egészen fiatal (35 éves) orvos vagyok, túl egy rossz házasságon. Bár a fővárosban dolgozok, egy kis faluban élek, nem nekem való a nagy zaj, nyüzsgés. Meg aztán itt egy takaros kis házat bérlek annyiért, amennyiért Budapesten egy szűk albérletet sem tudnék kivenni. Szóval a faluban élek már öt éve, s bár nincsenek barátaim, társaságom, de ismernek az emberek. Sohasem voltam gyógyító orvos (nem is értek már ahhoz), kezdettől egy gyógyszergyárban dolgozok. Amikor odaköltöztem, mind jöttek az emberek a panaszaikkal, s én mindenkit elküldtem, azzal, hogy van a faluban családorvos, tessék ahhoz fordulni, én nem foglalkozok gyógyítással, meg aztán nem is törvényes, ha én betegeket fogadok. Ezt el kellet mondanom magamról, hogy a következő történetet megérthessék. Egyedül élek, (egy öreg asszony takarít, mos rám), nem főzök legfeljebb összeütök egy-egy rántottát, vagy megmelegítem a konzerveket, mirelitet. Lassan leszoktattam az embereket, arról, hogy velem akarják gyógyíttatni magukat. Ezért ért meglepetésként, amikor szombaton (hajnali) kilenckor a telefonom, s egy elcsukló női hang arra kért, hogyha istent ismerek menjek át hozzá, mert nagyon rosszul van, fáj a szíve, halálfélelme van, kiverte a hideg verejték.
Kiderült, hogy a tőlem második házban lakó (szintén egyedül élő) hölgy hív. Látásból ismerjük egymást, köszönünk is (jó falusi szokás szerint) ha találkozunk, de még egyetlen mondatot sem szóltunk egymáshoz. Annyit tudtam róla, hogy valamilyen előadó a községházán. No gondoltam, ennek fele sem tréfa, amíg az ügyeletest előkeríti a harmadik faluból az bizony több órát is igénybe vehet, s ha infarktusa van a szerencsétlen asszonynak, a késedelem végzetes lehet. Magamra kaptam a ruhámat (még ágyban lustálkodtam), magamhoz vettem egyetlen orvosi műszeremet a vérnyomásmérőmet, s szerencsére volt otthon némi orvosságom is, s átléptem a „szomszédasszonyhoz”. Belépve a lakásba, szenvedő arcú, verejtékben fürdő igen rossz idegállapotban lévő negyven körüli hölgyet találtam a heverőn fekve. Rögtön befújtam a nyelve alá a koszorúér görcsöt oldó gyógyszert. Ha ez használ akkor nem infarktus, ha nem, akkor sürgősen mentőt kell hívnom. Hála istennek két—három perc alatt elmúlt a szívtáji fájdalom, megkönnyebbült, egy alig látható mosoly kíséretében mondta, köszönöm, már sokkal jobb.