A szanatórium 3. rész - Juanita kiborulása

Másnap kissé fáradtan kezdtem a munkámat. Már a reggelinél nagyon szótlanok voltunk. Damita felváltva nézett kutatóan minket.
– Csajok mi történt? Mind a ketten olyan búval baszottak vagytok.
– Kissé rossz éjszakám volt – feleltem vonakodva, nehogy valamit el kelljen árulnom gondjaimból.
– És veled mi van? Mikor volt itt Carlos?
– Tegnap – mondta nagyot sóhajtva Juanita, és nekem úgy tűnt, hogy a sírással küszködik.
– Csak nem veszekedtetek? – faggatta tovább Damita.
– Nem – felelt Juanita és felállt – bocsi, de mennem kell – mondta és elvonult.
– Ennek mi baja? – nézett rám Damita – Tudsz valamit.
– Nem – ráztam meg a fejem.
– De ha tudnál, ugye elmondanád – tette a kezét a karomra.
– Természetesem – mondtam – hiszen barátnők vagyunk. Még ma Lexingtonba kell utaznom egy tanfolyamra. Kérlek szedd ki belőle mi a baj, és ha lehet segíts rajta. Tudod milyen fontos nekem és persze te is. Ha visszajövök mindent megbeszélünk. Felálltunk a reggeliző asztaltól. Már senki nem volt a helyiségben. Damita egy pillanatig nézett majd kitárta a karjait és magához ölelt. Nagy mellei puhán simultak a melleimhez és egy kicsit megborzongtam. Eddig még a bemutatkozó kézfogásunkat kivéve nem érintettük meg egymást és most nagyon zavarba jöttem. Gyorsan kibontakoztam és siettem a dogomra
A vacsoránál már csak ketten ültünk a részünkre fenntartott asztalnál. Akárcsak reggel Juanita nagyon szótlan volt, és ahogy megette a vacsorát gyorsan elbúcsúzott. Mire befejeztem a vacsorát, már az esti gyógyszerek felét kiosztotta és a többit úgy adta át, hogy szinte rám sem nézett.
– Juanita, mi a bajod? – kérdeztem. Rosszul érzed magad?
Szótlanul megrázta a fejét, és mintha könnyeket láttam volna a szemében. Megfordult és otthagyott a folyosón kezembe nyomva a kiosztandó gyógyszerekkel. Egész este azon gondolkoztam, vajon megbántottam-e valamivel, vagy csak aggódik a gyerekért. Talán Carlossal van valami baj? Nagyon tanácstalan voltam. Jó lett volna, ha a dokim ott van, és tanácsot kérhettem volna tőle és legalább megvizsgálhatta volna. Este végig feküdtem az ágyamon és próbáltam egy könyvet olvasni, de a gondolataim egyre elkalandoztak.