Eve nénikém esküvője 4. rész

Ordítozó madárhad ébresztett, ahogy lelkesen köszöntötték a hajnalt, én pedig kívántam nekik sok "jót"! Macskát, sólymot, ... Álmából felvert férfiember morcosságával, akaratlanul is Lizzy után tapogatóztam az ágyban, de csak hűlt helyét találtam. Valószínűleg kiosont valamikor az éjszaka. Meztelenül kikászálódtam az ágyból és a fürdőmbe csoszogtam, hogy könnyítsek magamon, majd lezuhanyozzak. Mire mindennel végeztem, még mindig csak fél hatot mutatott a digitális óra számlapja, így egy frissítő úszás mellett döntöttem, amíg a többiek is magukhoz térnek. Sokadik hosszat tempóztam, az izmaim már kellemesen elfáradtak, mikor hallottam a terasz ajtót nyílni. Mikor felnéztem, apámat láttam meg kivánszorogni kezében egy bögre kávéval. Szemei vérben forogtak, állán aznapos borosta sötétlett.
– Szevasz kölyök! – köszöntött rekedt hangon
– Reggelt neked is ősöm! – feleltem kissé lihegve – Nem mondom, hogy jó, mert láthatóan nem az! – szemtelenkedtem a másnapos öregemmel. – Összehaverkodtatok Jake – kel? – vigyorogtam kajánul. Legszebb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység, ugyebár.
– Ja, nagyon rendes fickó. A nénikéd ezúttal jól választott. – válaszolta a kávéját kortyolgatva, ügyet sem vetve a szájalásomra, ami bizonyította mennyire másnapos is volt. – Csak tudnám, hol tartja a nénikéd az aszpirint? – ezt gondolom magának címezte, mert mint aki lélekben máshol jár, megfordult és egy öregember mozdulataival becsoszogott a házba, gondolom, hogy az említett gyógyszerek nyomába eredjen.
Fejemet csóválva húzódzkodtam ki a medencéből, majd csak úgy tessék – lássék megtörölköztem. A konyhába csoszogtam némi reggeliért. Anyámat és Lizzy – t már a konyhában találtam, ahogy egymást gyakorlottan kerülgetve, reggelit készítettek a legnagyobb összhangban.
– Jó reggelt! Mit eszünk? – kérdeztem, miközben letelepedtem a tálaló pultra és elcsentem ezt – azt a készülő reggeliből.
– Áfonyás palacsintát – kaptam a tájékoztatást anyutól, majd egy legyintést a kezemre – már ha marad áfonya!
– Héé! – játszottam a felháborodottat, majd amikor anyu elfordult, újra lecsaptam a gyümölcsökre, ám ezúttal Lizzy csapott a kezemre. – Hékás! – csattantam fel újra
– Márpedig áfonya maradni fog! – mondta Lizzy határozottan és kicsit kihúzta magát. Ettől a cickói jobban nekifeszültek a topjának, amitől az állam kissé elernyedt. Gyorsan összeszedtem magam, elemeltem pár szem áfonyát és kimenekültem a konyhából.