Zsolt, a táborvezető

Kedd reggel volt. A lovastáborba igyekeztem, a régi, bőrüléses, piros-fehér busz zötykölődött velem a kátyús úton. Hazajártam éjszakára aludni, így minden reggel busszal jártam be. Mikor megérkeztem, a táborvezető, Zsolt rögtön elém jött.
– Szia Juditkám. Minden rendben? Jól aludtál? – kérdezte. Mindig becézgetett, imádtam, olyan édesen hangzott a nevem a szájából. Ráadásul minden nap megkérdezte, hogy hogyan aludtam. Érdekes volt, mivel sokszor még édesanyám sem kérdezi meg, nemhogy egy táborvezető.
– Heló, igen, jól aludtam – mi mást mondhattam volna?!
– Rendben – ezzel elment, én meg mentem a pályára lovagolni. Nap végére alaposan elfáradtam, mikor Zsolt ismét elém jött.
– Gyere, Juditkám, kiviszlek kocsival a vonathoz – ajánlotta. Mindig ő vitt ki kocsival a vonathoz. Beszálltunk az autóba, és elindultunk. Belül már bizseregtem, és erotikus gondolatok jártak a fejemben. Zsolt nagyon szimpatikus, sőt, annál sokkal több. Valahogy el kellett kezdenem a beszélgetést.
– Nagyon jó volt ma a lovaglás – semmi értelmeset nem sikerült mondanom.
– Örülök. És elfáradtál? – mosolygott.
– Igen, nagyon.
– Az jó! – nevetett. Olyan jó volt hallani a nevetését, szinte beleborzongtam. – És a többiekkel minden rendben? Jóban vagytok?
– Igen. Minden rendben – mondtam, és közelebb húzódtam felé. Picit megérintettem a combján a kemény, fekete farmert, és figyeltem az arcán a reakcióit. Meglepődött, de tetszett neki. Visszatettem a kezem, és óvatosan végigsimítottam az egész combján.
– Szeretném, ha a mostaniak csak köztünk maradnának... – suttogtam, és bal kezemmel a karját masszíroztam, míg a jobbal a combján simítottam végig.
– Rendben – válaszolta, és megállt a vonatállomás parkolójában. Jobb kezemmel áttértem a hasára, mellkasára, majd újból le, egészen az ágyékáig. Bal kezem még mindig a karját simogatta, ujjaim végigsiklottam kemény izmain, amitől egyre jobban beindultam. Az ő keze sem tétlenkedett, a jobb karjával átölelt, és a mellemet markolászta, a ballal pedig az arcomat simogatta. Félénken közelebb hajoltam hozzá, és az államat a nyakára tettem, és átöleltük egymást.