Fürdőzés

Az a délutánom szabadnak ígérkezett, így már jó előre készültem rá. Rég volt már, amikor utoljára kényeztethettem magam, ezért úgy döntöttem, fürdőbe megyek, és mindent kihasználok, amit csak az intézmény nyújthat.
Útközben elnéztem az embereket, ahogy csevegtek, nevetgéltek körülöttem, párosával és többesével, és meglepetésemre, szokásomtól eltérően, nem mulattattak és nem éreztem közéjük valónak magam, hanem egészen egyedül éreztem magam közöttük... De nem engedtem elrontani a jókedvemet, így feltettem a jó sötét napszemüvegemet és mögé bújva a fantáziámba menekültem. Elképzeltem Őt, ahogy ott sétál mellettem, ugratjuk egymást, aztán azt, hogy csak csendben, egyetértésben baktatunk valamerre, céltalanul, csak egymás közelségét élvezve... csak hogy ne legyek egyedül.
És míg gondolatban Ő ott jött mellettem, hol véletlenül hozzám érve, hol anélkül, szép lassan megérkeztem. A kabinban átvettem a fürdőruhámat, feltűztem a hajam, és felkaptam a törölközőt. Alig vártam, hogy a kabinos bezárja az ajtómat, hogy mielőbb a vízbe vethessem magam.
Kiérve, az úszómedencében csak pár úszósapkát láttam mozogni. Valóban, a meleg vizes "áztatóban" szokás szerint jóval többen voltak. Kicsit vonzott az ernyesztően langyos víz, a benne , halkan beszélgető emberek közelsége. Ácsorogtam még egy ideig, azon tűnődve, vajon mégis inkább előbb én is oda menjek – e, hogy tagjaimból elszivárogjon az elmúlt hetek összes feszültsége, fáradtsága, de pár tétova lépés után, jobban magamba kukucskálva már tudtam: ez nem nekem való. Nekem a hideg víz, a benne való erőteljes mozgás kell, nekem nem kiáztatni, hanem kimozgatni kell a testemből a lelkemben összegyűlt gyűrődéseket. Határozott mozdulattal magamra cibáltam az utálatos úszósapkát, és a tushoz léptem.
A mély vizet a zuhany után már nem éreztem hidegnek, csak éppen annyira, hogy jólesően megborzongassa – bizsergesse a bőrömön levő összes pici idegvégződést, majd úszni kezdtem. Tempósan, de nem kapkodva, nem sietve: ahogyan én szeretek.
Hát igen... Régen úsztam már utoljára. A víz ugyanolyan jó hatással volt rám, mint azelőtt, a gondolataim pedig a magam – keltette hullámokkal együtt kényelmes tempóban áramlottak, ahogy úszás közben mindig is szoktak. Újra felmerült bennem az Ő képe. Ahogy beszélgettünk, ahogy rám nevetett, ahogy rám nézett... A hideg víz ellenére is forróságot éreztem, ahogy a nézését magam elé vetítettem, a lágyan fodrozódó vízfelszínre. Az arcom is elvörösödött talán a puszta emlékétől, és hogy kirázzam Őt a fejemből, körülnéztem.
A medence szélén pár ember sétált, a tus alatt is állt valaki, a kávézó teraszán meg alig volt üres hely. VISSZA! A tus alatt áll valaki!... Fene a rövidlátó szememet, nem veszem ki tisztán a vonásait, de a testfelépítése, a mozdulatai annyira, annyira ismerősek!
Ebben a pillanatban hirtelen elöntötte arcomat – torkomat a víz: a meglepetéstől, hogy Őt látom – hogy véletlenül, pont ide, pont most jönne: elfelejtettem mozogni, és bizony süllyedni kezdtem a közel három méter mély medencébe. Tüdőm levegőt követelt, agyam pedig végre eljuttatta izmaimhoz az üzenetet: fel, Fel, FEL! Két karcsapással máris a víz fölött voltam újra, köhögve vettem a levegőt, és nehezen vergődtem el a lépcsőkig. Egy pár, aki éppen befelé tartott, rám kérdezett:
– Minden rendben? Segíthetünk?
– Minden rendben, igen, köszönöm... Csak elfáradhattam kicsit – vigyorogtam rájuk, bár ők nem tudhatták, hogy saját magamon mulatok ilyen kesernyés – jól.
A karomban kellemes fáradtságot éreztem már pár hossz után is, de a mozgás mégis annyira jól esett, hogy csak akkor hagytam volna abba, ha már elzsibbasztottam a vállaimat, a hasamat, a hátamat, mindenemet. E nélkül a közjáték nélkül még biztosan békésen rónám tovább a hosszokat...
De mi is történt? Eszembe jutott, miért is kezdtem fuldokolni. Most közelebb voltam a tushoz, gyorsan odafordultam – valóban Ő lett volna az? – de már nem állt ott senki. Ahogy végigjárattam szemem a fürdő udvarán, sehol nem láttam még csak hasonlót sem... Elgondolkodva húztam le a fejemről a gumisapkát, és túrtam bele vörös tincseimbe... Ennyire megtréfált volna a képzeletem...? Aztán, még mindig az előbbieken tűnődve bújtam bele a papucsomba, fogtam meg a törölközőmet, és indultam sétálni... Közben még mindig az embereket figyeltem magam körül, valahogy hihetetlennek tűnt, hogy elgondolkodok, ennyire kristályos – tisztán képzelgem oda magam elé, és a következő pillanatban, mint egy jelenés, Ő (vagy valaki, aki nagyon hasonlít hozzá) tűnik fel az orrom előtt... Egyszerre csak egy folyosóra értem. A felirat szerint erre találom a masszázst. Elmosolyodtam, megcsóváltam a fejem a saját őrültségem miatt, amiatt, hogy milyen könnyedén becsaptak a szemeim, az emlékeim, a gondolataim, aztán határozott léptekkel mentem a masszázsra, bejelentkezni. Egy órával későbbre kaptam időpontot. Örültem neki, mert így legalább lesz időm kényelmesen szaunázni, és még egy jó hosszút úszni – de gondolkodás nélkül ám!
A szaunában nem voltak sokan, a három egymás fölötti padsoron csak elvétve a fásult emberek. Igen, már javul az idő, a fürdőzők inkább kihasználják az első, nyáridézően meleg tavaszi napsugarakat és a friss levegőn maradnak. Én viszont arra vágytam, hogy a pórusaimon kiszivárgó verítékkel együtt a gondjaim – bajaim, sőt, még az álmaim is elpárologjanak belőlem.
Kerestem egy, a többiektől viszonylag távoli helyet az alsó padon, leterítettem az összehajtott törölközőt, és leültem. Egy ideig elnézegettem a szaunát, a felszálló gőzt, ismerkedtem a körülöttem levő emberek arcával, akik szintén itt csücsültek a padon, mint sok megfáradt, elpilledt, verejtékező varjú, aztán inkább behunytam egyre forróbbá váló szememet, és elengedve magam, élveztem a kamillaillatot és a csontjaimig ható meleget. Ahogy néha nyílt az ajtó, még meg – megrebbentem, kilestem a szemhéjam alól: hátha Ő, illetve helyesebben: az alteregója, de persze nem... És ahogy a forró pára egyre inkább beburkolta a testem, úgy adtam át magam én is ernyedten a gondolataimnak. Hadd kergetőzzenek csak...
Persze, megint Rá gondoltam... Itt ül, mellettem... nem is... inkább mögöttem, egy lépcsőnyi paddal feljebb... most ráfúj a nyakamra, pont úgy ahogy régen is játszott velem, meglebbenti leheletével a csatból kicsúszott pár hajszálamat... Hhhúúú... micsoda érzés... megsimítja a vállamat, de szinte hozzá sem érve... a karomon húzza végig az ujjai hegyét...
Így képzelődtem, egészen addig, amíg egy, a gerincemen lefutó izzadtságcseppecske rá nem döbbentett, micsoda bolond egy játékot űzök itt, magamban, a fejemben. Az a kis csepp az olyan volt, mintha valakinek az ujja tényleg megérintett volna, finoman, simogatva... Vagy a valóságban simított meg valaki?! Mint akit megcsíptek, úgy ugrottam fel, és szaladtam kifelé. A hideg tus alatt aztán rádöbbentem arra, hogy megint micsoda bolondot csináltam magamból: ülök, szépen nyugodtan, mint aki ülve alszik, és egyik pillanatról a másikra felpattanok és kirohanok... A forró bőrömre záporozó sok kis jeges tüskének aztán végre sikerült belém szurkálnia azt is, hogy valószínűleg megint a bolondos képzeletem elől menekültem... Istenem, hát ki lenne olyan szemtelen, hogy egy szaunában megsimogasson egy idegent?!

A teraszra mentem, és egy jó adag friss, hűvös narancslével a kezemben én is kiültem a napra. Az órára néztem, a masszázsig még volt fél órám. Vagy tíz percig még én is élveztem a napot, aztán erőt vettem egyre ólmosabb tagjaimon, és megint úsztam pár hosszt. Ezúttal már figyelmesen, és nem képzelegve! Aztán időben kijöttem és kértem egy lepedőt a masszázshoz. Elvonultam zuhanyozni, és mert úgy döntöttem, hogy a finom, illatos masszázst már nem akarom lemosni magamról, alaposan megfürödtem. Egy szál lepedőbe burkolózva, lassan sétáltam vissza masszőrökhöz. Az úszás és a szauna már megtette a magáét, éreztem, hogy pihenni vágyom: lefeküdni valahová, behunyni a szemem, és talán még szunyókálni is egy keveset.
A masszázsban egy óriásira nőtt, medveszerű férfi fogadott, megmutatta a pici szobát és a masszírozó asztalt. Megkért, feküdjek fel rá, és helyezkedjek el kényelmesen, rögtön visszajön.
Egy hangszóróból kellemes, megnyugtató, halk zene áradt. Felültem az asztalra, magam mellé tettem a kedvenc testápolómat, ami egyben masszázskrém is volt, nézelődtem még egy kicsit, aztán hasra feküdtem. A lepedőt csak lazán tekertem magamra – tudtam, hogy akár meztelen is lehetnék, megszokott dolog itt a meztelenség és elég meleg is van... de valahogy sosem szerettem egészen meztelen lenni.
A fáradtság lassan eláradt rajtam: a folyosóról beszűrődő halk neszek, távoli beszélgetésfoszlányok már el sem értek a tudatomig. A zene andalító volt, kényelmesen hevertem, így hamar behunytam a szemem, és bizony, elbóbiskoltam.

Arra ébredtem, hogy a masszőr lágyan megsimítja a lábam szárát, és lassú, de erőteljes mozdulatokkal a lábfejemet és a talpamat kezdi masszírozni. Meg sem moccantam, jól esett egészen lazán átadni magam a masszázs örömének. Az orromba kúszott a kedvenc testápolóm illata, a fülemet telizsongta a halk zene, és magamban hálás voltam, amiért a masszőr nem kezdett beszélgetni velem, hanem csendben vagyunk. Behunyt szemmel élveztem az inkább simogató, mint dögönyöző masszázst. A másik lábam következett, én pedig valami félálomszerű képzelgésbe merültem... Arra gondoltam, ez az Ő keze. Gondolataim közé már egészen befurakodott a vágyakozás az Ő érintése után. Egyre erősebben éreztem ezt a titkos kívánalmat, a borzongás végigkígyózott a gerincemen. Meglepett, mennyire könnyedén tudom Őt odaképzelni csukott szemeim mögé, a masszőr keze helyére... Az érintés egészen olyan volt, mint az Övé... A tenyere sima és meleg, ahogy most lendületesen simított végig a vádlimon.
Azt képzeltem, hogy igenis itt van Ő is, ebben a fürdőben, igenis meglátott, amikor úszni indultam, és most megbeszélte a masszőrrel, hogy helyette ő surran be hozzám, és Ő fog engem masszírozni... A kép egyre inkább kiteljesedett bennem...
A kezek – úgy éreztem – hódolva simították a bőrömet, egyre feljebb jutva lábszáramon. Amikor a térdhajlatomhoz ért, az álom – amibe magamat ringattam – már annyira kristályos volt, hogy elakadt a lélegzetem tőle, és amikor rögtön utána a combjaimat kezdte masszírozni – simogatni, kívülről és belülről, már nem masszázsnak éreztem, hanem egy nagyon érzéki, nagyon izgató szerelmi játék kezdetének. Egyre izgatottabbá váltam, éreztem hogy a pulzusom meglódult, és a halántékomon gyöngyözni kezdett a veríték. Persze, mert meleg van... vagy egyébként is...? Próbáltam ugyan visszazökkenteni magamat a valóságba, de azok a kezek túlságosan kényeztetőek voltak, túlságosan elvonták a józan eszemet, és a fáradtságom, bágyadtságom csak segítette az álmodozást, így egy idő után inkább feladtam, és jóleső megadással inkább tovább képzelődtem...
A fenekemen hosszan elidőzött... Feljebb húzta a hátamon a lepedőt, hogy hozzáférjen, aztán átmasszírozta oldalt, a csípőket meggyúrva, aztán a kerek farpofákat, egyenként. Tenyerének érintése áttüzesített, forrónak éreztem lassacskán az egész testemet.
Majd lejjebb húzta a lepedőmet, és a hátamat vette kezelésbe. Ahogy hozzáértően simára egyengette az izmaimat, mintha egyszerre csak puhán érintve megcsókolta volna a hajam tövét...
Ez azonnal kitépett az álmodozásból: megdermedtem, és máris teljesen éberré váltam. Nem mertem moccanni. Nem értettem.
Hát ennyire ügyesen álmodozom? Ennyire életszerűen...? Hogy ilyesmit is odaképzelek?
A hátamon a kezek folytatták munkájukat, én pedig tovább tűnődtem azon, hogy tényleg ennyire el tudom-e ragadtatni magam, hogy képzelődtem-e valóban, a mai napon immáron harmadszor, vagy... vagy ez most valóság volt?

A masszőr közben az asztal végére jött, szembe állt velem, a fejemhez. Igen, hiszen innen tudja jól átmasszírozni a vállaimat. A karomra hajtott fejemet nem mozdítva, próbáltam kilesni a magam készítette kis sötétkamrából...
Csak a lábakat láttam, körbevéve egy lepedővel. Persze, a masszőrök is ezt használják. Hmmm... A masszőr egy nagydarab medve volt... És amit innen látni, azok a lábai... De ezek a lábak...? Ezek inkább formásak... izmosak, de semmiképpen nem mackósak! És azok a kezek mintha egyre inkább már nem masszíroztak volna, inkább becézgettek... Már nem az izmaimat akarták kivasalni, hanem a gerincemen simogattak lefelé...
Nem tudtam, mire véljem a dolgot, de annyira jól esett, hogy csendben maradtam, magamba fojtva egy csodálkozó "Hé! " – t. Amikor viszont az oldalamon csúszott lefelé a simogatás, és felfelé már inkább a melleim szélét érintette, nem tűrtem tovább.

Felkönyököltem, hogy az arcába nézzek – és az Ő mosolyát láttam magam előtt, az Ő szemeibe néztem... és felháborodásra nyitott ajkaimon egy hangot sem tudtam kinyögni...

A félmosolya a régi volt. A szemeiben égő tűz is pajkosan csillogott, magában jót mulatott rajtam, és azon, hogy ilyen jól átvert. Aztán a tekintete lejjebb csúszott, az ajkaimra, és elkomolyodott. Még mindig tátva volt a szám a csodálkozástól, még mindig nem tudtam hová tenni a hirtelen felbukkanását itt, ahol sosem vártam volna... Pont ő, pont egy fürdőben?! Pont amikor róla álmodozom, rá emlékezem, pontosan akkor, amikor remekül magam mellé képzelem?!... és míg én az összevissza rohangáló gondolataimat próbáltam elkapdosni, addig ő egyre közelebb hajolt hozzám, és puhán, forrón megcsókolt.
Először csak óvatosan, próbálgatva, vajon a régi tűz tud-e még lobogni közöttünk... Ó, hogyne tudna. Hiszen nem sejthette, hogy a mai napig is folyton eszembe jut, hogy mindenhol Őt keresem, Őt várom. Nem tudhatta, hogy keserű elválásunk óta nem bírom és talán nem is akarom kitörölni az agyamból. Nem tudhatta, hogy azóta is siratom mindazt, ami soha nem történhetett meg közöttünk, hogy azóta is mar a vágyakozás az érintése után, hogy álmaimba bújtatva a karjaimban tartom, az ölembe húzom, hogy felébredve szerelmes borzongással konstatálom, hogy mennyire kívánom őt, vagy csak legalább látni a kedves, mosolygós szemét, a puha ajkait – talán mert sosem kaphattam meg igazán, talán mert édesebbnek képzelem a tiltott gyümölcsöt, mint amilyen lenne a valóság...
De most itt volt, – vagy csak fantáziálom, esetleg elaludtam, és álmodom most is? – megcsókolt, ölelt, és lassan – lassan, átkarolva felemelt, hogy én is ölelhessem Őt. Nem tudtam betelni vele. Az íze, az illata – minden olyan volt, mint akkor, régen, és én a karjai között tobzódtam az érzékeim nyújtotta gyönyörben – ki sem akartam szakadni belőlük sosem, azt kívántam bár örökre így maradna minden, ilyen tökéletesen.

Nem jutott eszembe, hogy megkérdezzem, vajon hogyan is került egyáltalán a fürdőbe, ahová sosem jár, hiszen nem szeret úszni, és hogyan tudott bejönni a masszőr helyett... hogy vajon őt láttam-e a zuhany alatt és hogy a szaunában is ő ült-e mögöttem... Nem érdekelt már az sem, hogy ez az egész valóság – e, vagy csak álmodom éppen, mert egyszerűen elaludtam a masszázs – asztalon... Nem érdekeltek a kérdések és a válaszok, csak a jelen varázsát voltam hajlandó agyamba fogadni.

Amikor elvonta magát tőlem, talán szólni akart, de nem hagytam rá időt. Szemeimmel visszakönyörögtem magam a karjai közé, a szája forróságához. Az én vágyam egészen nyilvánvaló lángjai már őt is nyaldosták és egyre jobban körülvették – nem hagyhatta figyelmen kívül –, és egy idő után már Ő sem akart egyebet, csak érezni engem, ahogyan én is őt és belemerülni a boldogságba.
A külvilág teljesen megszűnt létezni a számomra... utólag visszagondolva, megdöbbenek saját magamon: eszembe sem jutott, hol vagyunk, és hogy bármikor benyithat valaki... Csak a pillanat létezett, és a pillanatban benne: végre Ő...

Nem volt elég belőle, a pillanat töredékéig sem akartam elengedni – most, hogy végre itt volt, mellettem, ahogyan szorosan átölelt, azért imádkoztam, hogy ez a pillanat megdermedjen... hogy mindig együtt maradhassak vele... örökkön – örökké...
Kezeink egyre mohóbban járták be egymás testét, arcát... Ujjaimat hagytam elmerülni a hajában, majd kitapintottam a gerincét, úgy, ahogyan ő az enyémet nem sokkal előbb... Torokszorító boldogság volt ennyire közel éreznem magamhoz, és éreznem a borzongást a bőre alatt... éreztem a forró csókjait mindenhol, ahol csak hozzám ért: és kiéreztem belőlük a szerelmét... a feltüzelt vágyát... A csókjai vallottak nekem... arról, hogy nem felejtett el engem ő sem, nem akar többé elveszíteni engem, és nem enged többé el maga mellől... szeret, SZERET engem!
Nem kellettek szavak... azok nélkül is értettük, éreztük egymás gondolatait.

Amikor erős kezei kapcsából kicsit engedett, akkor sem húzta el magát tőlem, hanem a melleimet kezdte csókolni. Alighogy hozzáért az egyikhez, már akkor éreztem, hogy nem sok választ el a gyönyörtől. Olyan régóta vártam már Rá... olyan régóta vágytam már, hogy az ajkaival rátapadjon érzékeny kis bimbómra, hogy magamon érezzem végre gyöngéd csókjait.
Az én kezem is felfedezőútra kirándult az ő testén, felkutattam a kedves izmokat, a rejtett hajlatokat: kezem mélyen beitta a bőre érintését, a tapintóérzékem az ujjaim hegyétől közvetlen idegpályán futtatta fel agyamig a borzongató, édes érzést.

Egyre hevesebben vert a szívem, úgy éreztem, kiüti a bordámat. A fülemben zsibongott az öröm, és szólni se tudtam volna, csak az átható izzást érzékeltem. Az érintése különleges bizsergetést váltott ki, végiglúdbőrözött a gerincem mentén, át a tarkómon, fel a fejbőrömig.
Hogy tudok én ennyire elragadtatott lenni az érintésétől? Miként működik ez, hogy egy férfitenyér gyöngéd simogatása ilyen pulzusszám növekedést vált ki belőlem egy pillanat alatt? Hogy ennyire elveszek az érintésében?

Becsuktam a szemem, mert hogyha álom ez az egész, akkor hadd álmodjam csak tovább, hadd merüljek bele ebbe gyönyörű, borzongató csodába, hogy itt dédelget, simogat engem.

Megragadta a csípőmet és közelebb húzott a masszírozó ágy széléhez. A combjaim közé állt, így egymáshoz simulhatott az egész felsőtestünk, és a hasammal megéreztem a lepedőburokba rejtőzködő férfiasságát, mely keményen ágaskodott már, mint aki alig várja, hogy szerephez jusson végre ölelkezésünk során. Kicsit megringatta magát a combjaim közt, most csak érzékeltetve velem, hogy őrá milyen hatással volt az, hogy engem úgyszólván meztelenül masszírozhatott egy ideje. Ez a körülmény még izgatóbban hatott rám. Szívesen hozzásimultam, hogy minél több helyen érezhessem őt. A lepedőn keresztül is égetett a forró vágy, ahogy hozzám simult. A tarkómon elindult egy kis verítékcsöpp, és komótosan végiggurult a gerincem völgyében.
Belesóhajtottam a nyakhajlatába, aztán ismét összeforrt a szánk. Időtlen időkig képes volnék csókolózni vele. Annyira finoman simogatja az ajkaimat, annyira feltüzel a nyilvánvaló vágya, hogy nem bírok magammal... Lehet ezt fokozni még...? Mert persze képtelen lettem volna abbahagyni, vagy eltávolodni tőle... hiszen olyan nagy – nagy boldogságot jelentett nekem a karjai szorításában hozzásimulni, hogy saját szándékomból biztosan nem tudok elszakadni az annyira áhított, és végre elért közelségétől.

Ahogy ringatóztunk, a lepedő, amit magára csavart, lassacskán leoldódott róla, és finoman, észrevétlenül lecsúszott a földre. Testünket most már semmi nem választotta el egymástól. Ölelhettük egymást, meztelenül és szorosan, mint akik eggyé akarnak válni.
Csókunk közben megéreztem, hogy finoman a bejárathoz nyomakodik.
Már türelmetlenül vártam a kifejletet, én is egészen hozzányomtam az ölemet, annyira vágytam már a folytatásra. De még mindig kivárt, még mindig nyújtani akarta vágyam édes , és nem engedett a testem éhes követelésének: csak a makkja csúcsával simogatta az ajkaimat, és nem hatolt mélyebbre, bárhogyan is igyekeztem. Bármiként mocorogtam is, csak incselkedett még velem.
Imádnivaló volt így csókolózni vele, hogy odalenn ilyen finoman éreztette a jelenlétét, a vágyát, hogy ott is kényeztet. Végül aztán csak elszakadtam az ajkaitól, és belesúgtam a szája sarkába, hogy kívánom, és hogy jöjjön már, akarom, ne csigázzon tovább.
Ekkor valóban beljebb hatolt, de közel se mondhatnám, hogy egészen. Még mindig kivárt, és éppen csak egy picit adott magából.

Felnyögtem a feszültségtől, és kapkodtam a levegő után, ami egyre nehezebben jutott le a tüdőmbe, de ő határozottan fogta a derekamat, és nem engedte, hogy fel – felcsapó vágyamnak engedve máris teljes egészében magamba öleljem őt.
Az arcához hajoltam, és a nyelvem hegyével körülsimítottam a száját, hogy megnyíljon nekem. Máris készségesen utat adott a bebocsátásra várónak, és boldog táncban simogatta a saját nyelvével.
Mostanra már annyira elgyöngültem bensőséges csókjától, hogy észre se vettem, melyik volt az a pillanat, amikor odalenn finoman még beljebb nyomakodott, hanem egyszerre csak azt vettem észre, hogy tövig behatolva, a derekamat stabilan tartva ott, belül is izgató játékba fogott..

Nekem már nem kellett sok, hiszen olyan izgatottsági állapotban voltam, hogy ez a kevés kényeztetés is egészen a gyönyörig vitt.
Szorítottam a vállait, és nem tudtam arról, hogy nyomot hagyok körmeimmel rajta, ahogyan arról sem, hogy száját is megjelöltem fogaimmal. Próbáltam szorosan összezárni ajkaimat, hogy pisszenést se hallassak – de csak én csak hittem, hogy sikerült csendben maradnom.

A valóságban meglehetősen hangosan nyöghettem, vagy sikoltottam is talán, mert a szemem sarkából észrevettem, hogy egyszer csak résnyire megnyílik a bejárati ajtó, a keskeny résben megjelenik a masszőr csodálkozó, mackós ábrázata. Amint fölfogta, hogy mi volt az, amit hallott, látott egy pillanat erejéig, máris visszahúzódott a folyosó félhomályába, de még láttam, hogy szemét lesütve elmosolyodik.

Amikor kicsit később, már újra a lepedőbe burkolózva kisettenkedtem a kis szobából, hogy a zuhanyzóba menjek, a folyosó teljesen üres volt. Piruló arcomat nem látta meg senki sem: sem személyzet, sem vendég... és a kedvenc testápoló krémem illatát elmosta a tus hűvös vize...
Másnap reggel, amikor felébredtem, nem tudtam eldönteni, hogy álmodtam – e, vagy...

Š RS és Igus :)))