A bébiszitter

Az eset abban az évben történt, amikor leérettségiztem. A vizsgák után természetesen volt pár ünneplés, aztán ez pár hét múlva befejeződött, nyári munkához nem volt kedvem, úgyhogy esténként rendszerint a haverokkal belementünk az éjszakába, napközben pedig itthon segítettem, neteztem, filmet néztem, zenét hallgattam, stb..
Aztán egy nap, amikor abszolút semmi dolgom nem volt, nővérem, hogy délután 3 – tól este 7 – ig kéne vigyázni a gyerekére (aki akkor volt 6 hónapos). Unokaöcsém kora miatt nem sok dolgom akadt, mivel még kiságyban volt ekkor, és szinte egész nap csak aludt. Jobb dolgom úgysem akadt, úgyhogy elvállaltam.
Amikor átmentem, nővéremmel kicsit beszélgettem. Elmesélte, hogy hívott egy bébiszittert, de pár perce hívta a csajszi, hogy nem tud jönni, elnézést, úgyhogy megkért engem. Nem bánkódtam, úgyis csak otthon unatkoztam volna.
Bementem a lakásba, nővérem pedig elment a férjével moziba + vacsorázni. Épp DVD – ztem, az Üvegtigrist néztem (akkoriban ez még elég új filmnek számított), amikor valaki kopogott. Kinyitottam, és egy bombázó állt előttem.
– Szia, a bébiszitter vagyok, mégis tudtam jönni, viszont a feleséged nem tudtam elérni, próbáltam hívni hogy mégis tudok jönni, csak ki volt kapcsolva.
– Hát, akire te azt hitted hogy a feleségem, ő a nővérem, de kerülj beljebb!
Bejött, leült, öntöttem neki inni, majd beszélgetésbe elegyedtünk. Vállig érő szőke haja, kék szeme volt. Fehér feszülős nadrág és fehér top volt rajta, a köldöke kint volt. Szőke haj, fehér ruha, mint egy angyal. A hangja is kellemes lágy volt, olyan igazi bébiszitterhez való.
Dumáltunk mindenféléről, mesélte hogy ő is most érettségizett, és a bébiszitterkedéssel keresi meg a repülőjegyre valót, mert készül kimenni Németországba dolgozni. Egész sokat beszélgettünk, amikor egyszer csak unokaöcsém felsírt. Mindketten bementünk a szobájába, megnéztük mi a baj. Adtunk neki tápszert, és már meg is nyugodott. Miközben a cumisüvegét kerestük, a bébiszitter – Edina – leguggolt a nagy keresés közepette, megnézte, hogy nincs-e a földön az üveg. Ahogy leguggolt, a tangája kissé kilátszott. Lehetetlen volt nem észrevenni. Engem ugyan nem zavart, de azért szóltam neki.
– Figyu, kint van a bugyid. Nem zavar, de inkább szólok, minthogy később érezd magad kellemetlenül
– Ó, köszi, aranyos vagy. – és elpirult
Visszamentünk a nappaliba, beszélgettünk tovább, majd jött egy meglepő kérdés:
– Tetszett a tangám?