Forró nappalok és még forróbb éjek 4. rész

Kinyújtózva, erőtlenül terültünk el a nyugágyainkon. Lehunyt szemmel élveztük a tűző nap forróságát. Azt hiszem én talán el is aludtam közben egy kicsit, mert nem tudtam eldönteni, hogy tudatos gondolataimban vagy az álmomban cikáznak az előző szerelmeskedésünk izgató képei. A lágyan ringó melleinek gyengéd érintéseit, síkos hüvelyének forróságát és ajkainak selymes csusszanásait éreztem. És folyamatosan hallani véltem kéjes sóhajait, valamint már-már szenvedőnek tetsző sikolyát is.
– Kihoznád a plédeket? – ért hozzám visszazökkentve a valóságba és ujjbegyével érzékien végig simogatta az oldalam.
– Persze, hozom. – pattantam fel és indultam is a kamra felé, hogy magamra kapjam a rövidnadrágomat. Felvettem a földön heverő ruháját és két kézzel megfogva párszor meglibbentettem, majd a karomon átvetetve, előbb még odamentem hozzá, hogy napágyának támlájára terítsem.
– Olyan kívánatos vagy! – súgtam a fülébe. Ő hunyorogva rám nézett és huncut mosollyal egy apró csókot lehelt az ajkaimra.
– Te is! – hallottam még szenvedélyes sóhaját, miközben a házba siettem.
A bejáratnál egy cipősszekrényen volt a két pléd, meg a naptej. Kezembe vettem mindent. Majd hirtelen eszembe ötlött vihetnék ki innivalót is. Gyorsan csináltam egy nagy adag fröccsöt és a kancsóval meg két pohárral az egyik kezemben, másikban a naptejes flakonnal, könyökömmel oldalamhoz szorítva a plédeket indultam vissza a kertbe.
– Gondoltam Te is innál egyet – mondtam és a testemnek feszített karomat felengedve hagytam, hogy a plédek a földre hulljanak. Letettem a flakont is, hogy tölteni tudjak italt a poharakba.
– Te egy gondolat olvasó vagy – ült fel és nyúlt a poharáért.
Mint akik épp ki akartak volna száradni, úgy hajtottuk fel egy húzásra a kellemesen hűs fröccseinket és miután letettük a poharainkat a földre már kezdtük is szétteríteni a plédeket, hogy áttelepedhessünk azokra.
– Marha meleg van... – ereszkedett le a térdeire és előre hajolva, négykézláb, nyúlt a naptejes flakonért.
– Bekenem magam – folytatta már ismét feltérdelve és egy adag naptejet nyomott a flakonból a jobb tenyerébe, s kezdte a melleire masszírozni.
– Hagyd csak! – nyúltam a flakonért, vele szemben térdre ereszkedve én is – Majd én bekenlek.