Lilla, Bea, Szilvi

– Itt van, fogd meg!
Bea a nagy franciaágy közepén ült törökülésben, és úgy ágaskodva, rémüldözve kapott a felé repülő telefon után, amit persze nem kapott el, és az enyhe huppanással mellette esett le a virágmintás takaróra.
– Jézusom, hülye vagy? Dobálod ezt a drága telefont... – Lilla csak nevetett. A két lány hazaért a nyaralásból már néhány napja, de még szabadságukat töltötték. Sokat beszélgettek a tengerparton történtekről, kezükben a náluk hagyott cetlit forgatva gondolkodtak, vajon tényleg jó ötlet lenne-e egy harmadik lányt meginvitálni magukhoz. Lilla, az idősebb, bevállalósabb jellem, nagyon rajta volt az ügyön, Bea pedig féltékenységével és izgalmával párhuzamosan küzdve próbálta meg kitalálni, hogyan lenne a legjobb. Végül azon a péntek estén eldöntötték, hogy felhívják Szilvit, a lányt, aki kileste szeretkezésüket a tengerparton, és megismerkednek vele, lesz ami lesz. Lilla mosolyogva ült le újra és újra elbizonytalanodó kedvese mellé, kezébe vette a telefont, és bepötyögte a megadott számot. Megpuszilta, majd gyengéden megcsókolta Beát, és megérintette a hívás gombot.

Néhány kicsengés után fiatal hangú lány szólt bele a vonal túlsó felén. Megköszörülte a torkát.
– Igen?
– Szia, én Lilla vagyok, és... őőő... Nem tudom, emlékszel-e ránk, otthagytad nálunk a telefonszámodat néhány napja a tengerparton... – Néhány másodperc feszült csend.
– Oh, igen, szia, hú, hát nem is gondoltam volna, hogy felhívtok... Igen én vagyok az, Szilvi.
– Azok után, azt hitted, nem keresünk meg? – Lilla derült mosolyát bizonyára a másik oldalon is hallani lehetett. A másik lány még mindig bizonytalanul, de egy kicsit oldottabban folytatta.
– És... Minek köszönhetem, hogy...
– Annak, hogy úgy döntöttünk a barátnőmmel, szeretnénk találkozni veled és megismerni. Lenne hozzá kedved, mondjuk holnap? – Az újabb néhány másodperc csend mindhármójuk számára örökkévalóságnak tűnt, talán még egymás szívdobogását is hallották. A túloldalon néhány mély lélegzetvétel után hangzott el a válasz, bizonytalan, mégis izgatottan búgó hangon:
– Rendben...

Másnap délután kellemes kávézóba ültek be a lányok, menekülve a forró szombati Nap sugarai elől.