A Hódítás 3. rész

Másnap reggel sokáig aludtam, mély, pihentető álom nélküli álomban. Mikor kinyitottam a szemem, azt sem tudtam, merre vagyok. A fejem kába volt, hirtelen ébredő gondolataim próbálták emészteni a külvilágot. Láttam, Klári nincs, nem is értettem. Aztán leesett, hogy éjszakázott, lassan jönni fog haza. Nekem meg indulnom kellene dolgozni. Ültem az ágy szélén, lábammal kerestem a papucsomat, éreztem, hogy ebből ma nem lesz semmi. Inkább csinálok valami reggelit, beszólok, hogy ma felejtsenek el, oldják meg nélkülem, amit meg kell. Az elmúlt nap eseményei kezdek kavarogni az agyamban. Megint rám tört a bűntudat, bár már nem olyan erősen, mint tegnap este. Viszont a reggeltől és az események emlékétől olyan keményen álltam, hogy nem is hittem el. Jó ideje a reggeli merevedésem maximum félárbocon állt, de most, mint egy kanos kamasz. Hihetetlen érzés volt, pont mikorra már kezdtem megbarátkozni a korommal, az éveim okozta változásokkal, kiderül, hogy az egész öregedés csak fejben van. Majd’ kicsattantam.
Persze a bűntudatomat nem tudtam teljesen elnyomni. Mégis megcsaltam a feleségemet a lányom barátnőjével, aztán este meglestem a lányomat, ahogyan a magánéletét éli. Próbáltam valahol szépíteni, amit lehet, még a gondolataimban is. Nem akartam szembesülni azzal, hogy egy utolsó szemét vagyok, aki sok év házasság után félrekefél, kukkolja a lányát, aki lehet, hogy leszbikus, és a kertben veri a farkát.
Miközben emésztettem magam, letusoltam, és összeütöttem egy rántottát. Úgy számoltam, mire elkészül. Klári is megjön, legalább kicsit háziasnak tűnök, ha már nem mentem be dolgozni. Nagyjából be is jött, mire megsült a tojás, már nyílt is a bejárati ajtó és a hullafáradt feleségem jött be rajta.
– Hát te? Nem mentél be? – Kérdezte szinte azonnal.
– Nem éreztem túl jól magam, jobban esne pihenni pár napot.
Egészen meglepődtem, hogy olyan természetesen válaszoltam, ahogyan szoktam. Kicsit büszke is lettem magamra. Kihasználtam frissen jött önbizalmamat, Klárit reggelivel. Leültünk, szinte szótlanul megreggeliztünk. Klári lassan felállt, rám nézett, és közölte, hogy elmegy aludni, mert fél kettőre megy vissza dolgozni, bár ez most nem éjszakás lesz. Kilencfelé várhatjuk.
– Anna hol van? Elment már? – Kérdezte hirtelen.
Abban a pillanatban mintha félrevert volna a szívem, akkorát dobbant. Eszembe jutott minden tegnapról, ahogy a lányok egymás izzadt, meztelen testét hajszolják a gyönyör felé és még tovább.