Valamerre, útközben 3. rész

Másnap valamiért korábban ébredtem, elég korán ahhoz, hogy ne kelljen még kikelnem az ágyból. Kylie, fejével a vállamon, szorosan hozzám simulva aludt. Nem szívesen zavartam volna fel, de egy idő után igencsak hajtott a szükség a fürdőbe. Amilyen óvatosan csak tudtam kicsusszantam mellőle, nehogy alvó kishúgom felébredjem, ám ő felneszelt.

– Mmph – méltatlankodott Kylie, és próbálta visszatartani hálótársát.
– Azonnal visszajövök – ígértem neki –, maradj csak.

Nem volt nehéz lefejtenem magamról, mert a küzdelem közben még a szemét se nyitotta ki. Útban kifelé megbontottam a takaróm, mintha alatta töltöttem volna az éjszakát. Sose lehet tudni.

Mint kiderült, visszabújásom testvérem ágyába hiú remény maradt. Apánk ébresztője a vécén ért, s ezt követően némileg felgyorsultak az események. Sietősen öltözhettünk és pakolhattunk újra, hogy időben elkészüljünk. Hála ennek, indulás előtt ez alkalommal mind a négyen együtt reggelizhettünk mindenféle vita nélkül.

Erre anya egy közeli helyet szemelt ki, melyet észre sem vettem, de ő hallotta, hogy kedvelik a helyiek. Kylie és én legyűrtünk némi kávét, s mire a kajánk is megérkezett, éberségünk már megközelítette az elvárható mértéket. Kylie úgy tett, mintha megerőltető lenne számára a mostanihoz hasonló, korai ébresztő, de egy percig se hittem neki a színjátékot, mire módszeres kezdett.

Flörtje ártatlanul, s egyáltalán nem feltűnően indult, éppen csak szandáljából kibújva simogatni kezdte talpával a meztelen lábam, és más egyéb módon is próbálta észrevétetni magát. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrva, érzékien szopogatta juharszirupos ujját, ameddig csak feltűnés nélkül tehette. Akár kényelmetlen helyzetbe akart hozni szüleink előtt, akár csak magára próbálta terelni a figyelmem, sikerrel járt.

Közelebb csúsztam székemmel, hogy megkönnyítsem Kylie dolgát, s ne legyen annyira feltánő, így egyre feljebb ért a lábával. Úgy tűnt, nem zavarja, hogy bármikor lebukhatunk – el sem tudtam képzelni, mi bújt belé. "Hagyjál már! " formáltam hangtalanul a számmal, mikor elkaptam a pillantását, de csak mosolygott rám édesen, mintha semmi rendkívüli nem történne. Lábam összeszorításával próbáltam véget vetni a dolognak, de közben egyre azon tűnődtem, mi lehetett a célja akciójával.

Mikor végre újra kettesben voltunk az autóban, felé fordultam:
– Mi volt ez az egész?
– Nem élvezted?