Efeboszok a tóparton 4. rész
Előzmény
Efeboszok a tóparton 3. rész (homo)
Folytatás
Efeboszok a tóparton 5. rész (homo)
Amikor a fiúk eltávolodtak, rendbe szedtem magam, és elhatároztam, hogy a sok leskelődés után végre most már én is akcióba lépek. Mire a kamaszok visszatértek, a nyiladék szélén lapultam, megvártam, amíg megtörölköznek és leheverednek, aztán úgy, ahogy voltam, meztelenül kiléptem a nád takarásából, és mosolyogva odaköszöntem a fiúknak:
– Helló srácok!
Egy bomba becsapódása sem kelthetett volna nagyobb pánikot a kamaszok között. Rémülten felültek, hirtelenjében ki a pólóját, ki a törölközőjét kapta az ágyéka elé, és döbbenten, vérvörös arccal, leesett állal nézték, ahogy közelebb lépek és szétvetett lábbal megállok előttük.
Misinek jött meg először a hangja.
– Ki maga, és hogy a fenébe került ide? Mit akar itt, és miért nincs magán ruha? – kérdezte egy szuszra, kezét a homlokához emelve, mert a vakító napsütés elvakította. Mókás volt, ahogy igyekezett lemélyíteni kamaszosan mutáló hangját.
– Túl sok a kérdés egyszerre. De talán maradjunk a tegeződésnél, mert szerintem talán csak öt-hat év korkülönbség van közöttünk – ajánlottam barátságosan.
– Rendben! – fújta ki mérgesen a levegőt Misi. – Ki vagy te, és hogy a francba kerültél ide?
– Péter vagyok, és azon az ösvényen jöttem be – böktem a hátam mögé.
– Hazudsz! A rejtekhelyünket nem ismeri senki rajtunk kívül! Biztos, hogy valakinek már megint fölöslegesen járt a pofája – keseredett el a fiú.
– Butaságokat beszélsz. Akkora zajjal voltatok, hogy még egy süket is tisztán hallotta volna a kiabálásotokat. Hát persze, hogy kíváncsi lesz az ember, főleg, ha az istennek se látja, honnan jön a hang. Nem mondom, azt az ösvényt tényleg nem könnyű megtalálni, de hát láthatod, hogy itt vagyok!
– De arra még nem válaszoltál, hogy mi a fenét akarsz itt, és miért vagy meztelen – vágott közbe Zoli. – Vagy tán nagymosás van nálatok, te Péter, és nem maradt gatyád? – tette hozzá hideg, ellenséges hangon.
– Nem, csak úgy vettem észre, hogy nálatok ez a szokásos viselet, és nem akartam, hogy egyenlőtlen feltételek mellett beszélgessünk. Egyébként is természetes bőr és roppant egészséges ruházat. Amit meg szeretnék – nem akarom, csak szeretném –, hogy vegyetek be a játékotokba.
Tomi sötét pillantást vetett rám gyönyörű szemével, és alig palástolva indulatát, epésen megjegyezte:
– Semmi akadálya, te Péter. Most szépen bemegyünk a vízbe, elkezdünk fejest ugrálni, és az nyer, aki nagyobbat csobban. Mi ugyanis ezt szoktuk játszani.
– Helló srácok!
Egy bomba becsapódása sem kelthetett volna nagyobb pánikot a kamaszok között. Rémülten felültek, hirtelenjében ki a pólóját, ki a törölközőjét kapta az ágyéka elé, és döbbenten, vérvörös arccal, leesett állal nézték, ahogy közelebb lépek és szétvetett lábbal megállok előttük.
Misinek jött meg először a hangja.
– Ki maga, és hogy a fenébe került ide? Mit akar itt, és miért nincs magán ruha? – kérdezte egy szuszra, kezét a homlokához emelve, mert a vakító napsütés elvakította. Mókás volt, ahogy igyekezett lemélyíteni kamaszosan mutáló hangját.
– Túl sok a kérdés egyszerre. De talán maradjunk a tegeződésnél, mert szerintem talán csak öt-hat év korkülönbség van közöttünk – ajánlottam barátságosan.
– Rendben! – fújta ki mérgesen a levegőt Misi. – Ki vagy te, és hogy a francba kerültél ide?
– Péter vagyok, és azon az ösvényen jöttem be – böktem a hátam mögé.
– Hazudsz! A rejtekhelyünket nem ismeri senki rajtunk kívül! Biztos, hogy valakinek már megint fölöslegesen járt a pofája – keseredett el a fiú.
– Butaságokat beszélsz. Akkora zajjal voltatok, hogy még egy süket is tisztán hallotta volna a kiabálásotokat. Hát persze, hogy kíváncsi lesz az ember, főleg, ha az istennek se látja, honnan jön a hang. Nem mondom, azt az ösvényt tényleg nem könnyű megtalálni, de hát láthatod, hogy itt vagyok!
– De arra még nem válaszoltál, hogy mi a fenét akarsz itt, és miért vagy meztelen – vágott közbe Zoli. – Vagy tán nagymosás van nálatok, te Péter, és nem maradt gatyád? – tette hozzá hideg, ellenséges hangon.
– Nem, csak úgy vettem észre, hogy nálatok ez a szokásos viselet, és nem akartam, hogy egyenlőtlen feltételek mellett beszélgessünk. Egyébként is természetes bőr és roppant egészséges ruházat. Amit meg szeretnék – nem akarom, csak szeretném –, hogy vegyetek be a játékotokba.
Tomi sötét pillantást vetett rám gyönyörű szemével, és alig palástolva indulatát, epésen megjegyezte:
– Semmi akadálya, te Péter. Most szépen bemegyünk a vízbe, elkezdünk fejest ugrálni, és az nyer, aki nagyobbat csobban. Mi ugyanis ezt szoktuk játszani.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 15 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Előzmény
Efeboszok a tóparton 3. rész (homo)
Folytatás
Efeboszok a tóparton 5. rész (homo)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Amint időm engedi egyházat fogok alapítani hedonista egyházat. Aztán felmarkolom az állami támogatást és cserébe elvégzem az általam vállalt munkát, azaz igen-nagyon jól fogom magam érezni, ennél is jobban! Jó mi? Éljen a demokrácia! 😀
Igen, mindenkinek, így az aszkétáknak is joguk van hüjének lenniük, mert egyenlőek vagyunk. Van hely elférnek...
Köszönöm a bizalmadat, de tisztában vagyok a képességeimmel, nincsen írói vénám, a tettek embere vagyok, inkább csinálom. Egyébként meg elég lusta vagyok, nameg picit genyó, mert szeretem mások verejtékes munkájának édes gyümölcseit élvezni. Szóval írjál csak, majd innen drukkolok, jó? 🙂 Hát én ilyen vagyok, és mivel a kaotikus egyház zártkörűen működő részvénytársaság mint egyetemes jogutód tévedhetetlenül kijelentette, hogy isten az ő saját képére formált minket, így akkor engem is. És hát ki vagyok én, hogy felülbíráljam őt? Nemigaz? 🙂 Szóval nem írkálok, meg az különben is teljes embert kíván (mint minden) és akkor mikor lenne időm habzsolni az élet örömeit? 😀
Már rég nem érdekelnek mások, ugyértem, hogy az emberiség mint olyan. Reménytelen. Adni? Ezeknek? Hát Artúr, az egyik macskánk intelligensebb 97%-uknál. Akkor meg miről beszelünk? Ugyanmár! Álnaív szentimentalizmus volna részemről úgy csinálnom, mint aki azt hiszi, hogy lehet változtatni a dolgok menetén. Ja, mert én majd odateszem magam oszt attól jobb lesz ... hát persze! Ott rohadnék meg. Ennek meg mi értelme volna? Számos példa van rá, eredmény meg semmi. Nekem nincsenek szuicid hajlamaim, mint Jézusnak voltak. Normális ember volt, hát neki az volt a heppje nekem más. A tücsök meg a hangya is máshogy gondolkodtak. Aztán? Végül mind a ketten megdöglöttek. Eredmény nulla, lényegi változás nincs, most csak máshogy szar mint régen volt!
Az egyetlen amiért felemelem a seggem az a tökéletes rendszer, vagyis a Jézus által is hirdetett kommunizmus volna. Beszélni sincs értelme róla! Az emberi butaság határtalan, végtelen!!! Nem érdekelnek, többek között az egyházam alapító okiratát kell megszerkesztenem ...
Szép napot! Üdv!
Látod, mennyivel másabb vagy, ha nem az indulat vezeti az ujjaidat a billentyűkön? Így kéne mindig! Nyilván, hogy életigenlő (-habzsoló?) felfogásoddal nem állsz egyedül, a hedonizmusodat sem tudom elítélni, (miért tenném?) mert ha valaki aszkéta, az vagy hülye, vagy impotens (és most azonnal hozzáteszem, hogy ez természetesen nem vonatkozik azokra, akik lelkiismeretük szavára, mélyen vallásos, tiszta és őszinte szívükből fakadó elkötelezettségüket követve vállalják az önmegtartóztatást!!!). Más. Igazíts ki, ha tévedek, ha rosszul ítéllek meg, de szerintem te minden adottsággal rendelkezel ahhoz, hogy gondolataidat ne csak az üzenőfalon, hanem valamilyen általad alkotott történet formájában is közzé tedd. Így szabadon, konfliktuskeresés nélkül mondhatod el a véleményedet a világról - ezért nagy dolog az alkotói szabadság! - másrészt az sem elhanyagolható, hogy ezáltal rengeteg feszültségtől szabadul meg az ember, egyszerűen kiírja magából minden örömét /bánatát, akár valós történetbe, akár egy elképzelt eseményfolyamba ágyazva. Hidd el, az írás nem is olyan nehéz, ha az ember a lelkéből felszakadó, őszinte érzéseit veti papírra/képernyőre. Ha még ráadásul alkotása kedvező fogadtatásban is részesül, átérezheti annak örömét is, hogy sikerült valamit adnia embertársainak. Oszt asse semmi!Üdv és kösz!
köszönöm. Igyekszem olvasóimat megtisztelni azzal, hogy nem összecsapott, a nyelvhelyesség alapvető szabályait nélkülöző fércművekkel zsibbasztom őket. Hogy maga a történet mennyire találkozik az ízlésükkel, az már más káposzta.
A jóember, aki a nő "csiklóinak" izgatása után, a szűz nőbe "bevágja" a faszát, betolva az a "méhébe" s azzal "földöntúli gyönyört" okoz. Természetesen mindezt teszi a "vimes-doboz méretű eszközével" - hiszen itt szinte mindenki ilyennel vagy még nagyobbal rendelkezik!(?) A nők persze attól élveznek, hogy "érzik a tűzforró ondó belövellését a méhükbe"! Na és a szüzek, akik az első aktus után, azonnal követelik "baszd meg a forró seggemet is" - természetesen a "vimesdobozzal", amitől azután még nagyobbat élveznek!
S ezek még csak az "anatómia professzorai" - a teljesség igénye nélkül!
ám csak most jutottam ismét a gép elé:
Szóval.
1.)Az olvasókról: Az, hogy ki mit olvas, elsősorban nyilván nemi irányultság kérdése, beleértve persze a devianciákat is (hű, mit kapok én ezért az egyébként általam igen tisztelt XXIII.Istvántól!). Nomármost. Ha valaki ún. "normál" beállítottságú, az ne olvasson egyéb kategóriákba tartozó történeteket, amelyek eleve ütköznek a természetes hajlamaival, legfeljebb kiváncsacsiságból, ám ha már olvassa, legalább ne kommentálja és főleg ne szavazzon, mert abból csak baromság jöhet ki! Hiszen neki halvány fingja nincs (no lám, csak megkezdtem a süllyedést!), milyen szándék vezeti a szerzőt, nincs személyes tapasztalata, ennek alapján pedig nem lehet "szakértői" a véleménye. Példa: én élből utálom az állatos, bizarr, s/m stb. történeteket, de könyörgöm, én ezeket el sem olvasom, nem kommentálom és nem szavazok rá, mivel eleve csak indulattal tudnám megtenni, és az indulatból született, saját élményeket nélkülöző vélemény soha nem lehet tárgyilagos! Aki viszont már átélt az említett címkékhez tartozó történetet, meg tudja ítélni, hogy a szerző szándéka mennyire közelít a valósághoz. Tisztában vagyok vele, hogy másnak esetleg az általam annyira megvetett témák jelentik a tökéletes boldogságot. Egyszerű a következtetés: élni és élni hagyni. Nálunk, kezicsókolom, eztet úgy híjják, hogy tolerancia. He, oszt' eztet még külön magyarázni kell?
2.)A szerzőkről: Miért kételkednék abban, hogy bárkit nem a jó szándék vezet, amikor személyesen megélt, ismerőseitől hallott, avagy általa elképzelt történeteit közreadja? Butaság lenne! Ám. Aki szélesebb nyilvánosság elé tárja az alkotását, azért nem árt, ha néhány dologgal tisztában van, mivel nem a barátnőjével/barátjával közli a gondolatait, hanem eltérő korú, nemű, identitású (jó!, irányultságú) olvasóival is. Az első és talán a legfontosabb a gyönyörű magyar anyanyelvünk tökéletes és hiánytalan ismerete és tisztelete, a helyesírás alapvető szabályainak betartása. Röhejes (tragikus?), hogy olyan írások jelennek meg, amilyenekre az általános iskola 4. osztályában is elégtelent adna a tanító néni a hemzsegő hibák miatt. Ehhez szorosan kapcsolódik az árnyaltág, a stílus, a kifejezőkészség, ha még egyik-másik szerző életében nem is hallott ilyesmiről. Ám, ha valaki venné a fáradságot és kezébe venné a magyar nyelv értelmező nagyszótárát - ha már műveltsége korlátot szab az alkotása színvonalának -, számtalan követendő példát találhat, mert a szerzők többsége meg sem közelíti azt a szintet, ahogy az ún. "egyszerű magyar paraszt" beszélt a nemi tevékenységről, kezdve a csókolózástól a női-férfi nemi szervek megnevezésén át a nemi aktusig. Érdemes lenne elővenni! Itt mi a divatos, a "trendi" irányzat?: smárolás, pina, fasz, picsa, segg, geci, baszás, kúrás és társai. Drága jó írótárs hölgyeim és uraim! Vegyétek már észre, hogy qrvára kevesek vagytok az "egyszerű" emberek kifejezőképességéhez képest! (Hacsak - jobb meggyőződésetek ellenére - be nem láttátok, hogy hiába, erre van igény, ilyet írok! Akkor viszont szarjatok a markotokba /egyre lejjebb csúszok!/, mert ez nem megélhetés - nincs jogdíj! - kérdése, csak a hiúságé, hogy végre láthassam a kinyomtatott történetemet, meg fölötte a /felhasználói/ nevemet, hogy éjfélkor csiklómat vagy makkomat birizgálva várjam a mindent betöltő SZAVAZÁST!) Szánalmas próbálkozás, szerencsétek, hogy a bóvlira mindig van vevő. Bár azt az 508 Ft-os sms-díjat inkább kifizetném helyettetek, hogy ne rontsátok tovább itt az amúgy sem túl jó légkört A következő az empátia (XXIII.István! Ne!!!) kérdése. Egy szerzőnek mindig azonosulna kell bizonyos mértékig az általa életre keltett alakokkal, hogy hitelesen ábrázolhassa a történetében. Nos, mi a gyakorlat? Az, hogy egy férfi szerző a nő szemszögéből (avagy fordítva) ír le egy nemi aktust, az teljesen OK! Miért is ne? De könyörgöm, ha már ilyesmire vetemedtünk, legalább legyünk tisztában azzal a ténnyel, hogy a két nem egymástól tökéletesen eltérő reakcióival válaszol az ingerekre! Ha szerzőkém nem ilyenekről ír, máris hiteltelen! Legalább azzal legyünk tisztában, hogy kedvesünk teste hogyan reagál a közeledésünkre! Az oldalon az egyik kedvenc téma az anális szex. Kétségtelen, megfelelő feltételek mellet én sem utasítom el, sőt! De te hülye szerző! Lehúzod a kedvesed seggéről a tangát. esetleg eszedbe jut, hogy talán be kéne kenni valami piperével (hátha mégse fájna olyan nagyon neki a száraz behatolás!), de az eszedbe sem jut, hogy egy normális emberi végbélben mindig van valamennyi szar is!!! Oszt' azt nem kéne valahogy eltávolítani? Vagy te arra mozdulsz rá, hogy tövig szaros és büdös a farkad az aktus után? Amit ugye természetesen a partnered szájába gyömöszölsz, hogy a nagyobb hatás kedvéért ott élvezz el! (Ez egyébként vonatkozik a homo történetek szerzőire is!) Vagy amikor te letéped a kedvesed gatyáját, hogy a szádba vedd a farkát (bármely nemhez is tartozol) és nem taszít vissza a húgy, vagy a smegma undorító szaga? Már nem azért, de engem mindig lázba hoz egy ápolt punci illata. De emberek, ha nekem egy egész napos munka vagy egyéb tevékenység után kéne a nyelvemmel cirógatni, hát a belem jönne ki! (ha csak nem tartozom a "Ne fürggyé má!" Netes kategóriába!)Szóval emberek, hátrább az agarakkal! Természetesen a szerző joga, hogy olvasóival úgy hitesse el történetét, mintha valóban átélte volna, és ehhez nem feltétlenül kell a személyes élmény. Nyilván Maurice Druon (ha valakinek egyáltalán mond valamit ez a név) sem végzett hóhéripari szakközépiskolát, amikor igen érzékletesen és részletesen leírta a francia templomos lovagok, vagy a d'Alunay fivérek kínvallatását és iszonyatos kínhalálát. A kulcsszó: empátia, gyengébbek kedvéért beleérző képesség. HA TE, SZERZÖTÁRSAM NŐ LÉTEDRE KÉPES VAGY
Kösz, de nyilván vannak eltérő vélemények is. Példaként első "szakértői" szavazómat említhetném, aki igen komoly 2-es átlagot adott rá, 1-2-3 elosztásban, természetesen megjegyzés nélkül. Nos, az ilyen jellegű szavazásról - nem az én történetemmel kapcsolatban - már kifejtettem a véleményemet, XXIII.Istvánnal is kivesézgettük a témát, és most igazán nem a sértett hiúság okán, de azért érdekelne, hogy például a megfogalmazás miért kapott egy kemény 2-est? Ne vedd nagyképűségnek, de a stílusomra igényes vagyok, úgy érzem, hogy gondolataimat az átlagnál árnyaltabban is ki tudom fejezni és már korábban említettem, hogy egy bizonyos szint alá nem vagyok hajlandó süllyedni. Ha az a baj, hogy érzelmekről is szól, nincs tele helyesírási hibával, erőltetett, életszerűtlen és idétlen párbeszédekkel, vagy a legfontosabb, hogy nélkülözi a "kulcsszavakat" meg a durván ábrázolt szexjeleneteket és emiatt nem elég útszéli, ordenáré, trágár (vannak, akiket tényleg ez hoz izgalomba!)nagyon sajnálom, ez van. Az ilyenek Remete, XXIII.István és - sajnos igen csekély számú magas színvonalon író - társai történetét is éppen úgy lepontozzák, ők még Boccaccio sikamlós novelláira, vagy Szapphó verseire is grva nagy 0-át adnának. Üreslelkű, műveletlen, sivár emberekkel nincs mit kezdeni, az ilyenek még csak nem is vitapartnerek, mert még arra is képtelenek, hogy értelmesen kifejezzék magukat. Bocs, hogy ilyen hosszú voltam, üdv.