Száz korbácsütés

A lány rezzenéstelen arccal állta a királynő tekintetét. Egyenesen állt, nem sütötte le a szemét. Egyszerű, fehér színű tunikát viselt, amelyet egy színes öv kötött át a derekán. Mezítláb volt, elvégre az udvarnál dolgozó szolgálólányként ritkán kellett elhagynia a házat.
– Jól értem tehát – kérdezte a királynő –, hogy átvállalod a büntetést egy másik nő helyett, aki lopott az udvaromból?
– Az az asszony néhány kenyeret vitt el a konyháról, meg gyümölcsöket. Öt van, etetnie kell őket. Ha megfizetnéd a szolgáidat, nem szorulnának ilyesmire – felelte a lány.
A királynő végighordozta tekintetét a széles csarnokon. Sokan álltak a teremben, udvaroncok, szolgák, és persze bámészkódok is, akik csak a korbácsolás hírére csődültek ide. Az arcokon kíváncsiság, elképedés tükröződött. Nemigen mert még így beszélni a királynővel senki.
– Rokonod az a nő? – kérdezte a királynő.
– Nem – rázta a fejét a lány.
– Ismered?
A lány csak a fejét rázta.
– Akkor miért vállalsz át helyette ötven korbácsütést? Tudod, ugye, hogy ennyi a lopás büntetése?
A lány arcára halvány, megvető mosoly ült ki.
– Azért, mert ha őt megbünteted meg, akkor nem fog tudni dolgozni, és nem fogja tudni ellátni a . Napokra, talán hetekre megnyomorítanál valakit, akinek ételt kell hazavinnie. De minek magyarázzam, úgysem érted meg. A valóban királynő lennél, nemcsak a címedben, akkor magad gondoskodnál arról, hogy minden éhes szájba jusson falat. De te ennyit tudsz: pöffeszkedni a trónodon, és büntetni.
A királynő alig hitte el, amit hall.
– Mi a neved? – kérdezte.
– Solana – felelte a lány.
– Nos, Solana, a következőkben igen fájdalmas és élményben lesz részed. Ötven korbácsütés a lopásért, amit átvállaltál. És újabb ötven korbácsütés, felségsértésért.
A termen zavart, elképedt moraj futott át. Soha nem fordult még elő, hogy egy női szolgára száz korbácsütést mérjenek, férfiakra is csak ritkán.
Solana arcán enyhe sápadtság futott át, és egész testében megborzongott. Próbálta eltitkolni, nem akarta, hogy látszódjék rajta a rémület.
Nyugodtan állt, amikor két katona lépett az oldalához. Megfogták a karjait, és a terem közepére vezették, két oszlop közé.