Hétvégi láz

A női megérzésem azt súgta, semmi jó nem fog kisülni ebből a kirándulásból.
Brent, a férjem túlságosan hirtelen támadt érdeklődéssel fordult a természet felé. Brenda nem is akart eljönni, szó szerint úgy kellett kicipelnünk a furgonhoz. Nem így Phil és Carl, a tizennégy éves ikerfiaim: őket fellelkesítette a távoli vadon gondolata. A kis faházat Brent találta, az utat is ő tervezte meg, én pedig vele tartottam, ahogy egy jó feleséghez illik.

Amikor megérkeztünk, az idegességem tovább nőtt. A telefon, az áram és a mellékhelyiség hiánya mindezt csak fokozta. Öt perce sem volt, hogy beléptünk az ajtón, amikor öt fegyveres férfi rontott be az épületbe. Brentet a földre lökték, megkötözték és betömték a száját. A szívem majd' kiugrott. A gyerekeket magamhoz szorítva a sarokba kuporodtam. Szótlanul figyeltük, ahogy a szoba közepére húztak egy széket, majd férjemet ráültették és szorosan hozzákötözték.

Miután Brentet ártalmatlanná tették, a csoport vezetője arcán széles vigyorral hozzánk lépett. A többiek is körénk gyűltek, miközben folyamatosan röhögtek. A főnök hanyagul integetve a kezében tartott pisztollyal megszólított:

– Hölgyem, ez nem a maga napja. Mindenre elszánt bűnözők vagyunk, és úgy tűnik, néhány napra össze leszünk zárva.

– Kérem, ne bántson senkit! – könyörögtem.

– Nem is tervezzük, de ez csak rajtatok múlik. El kell tűnnünk egy időre, mivel kiraboltunk egy bankot. Ha mindenki megőrzi a hidegvérét és együttműködik, senkinek nem esik bántódása. Utána mehettek vakációzni, vagy ahová akartok, mi pedig lelépünk. De a következőt csak egyszer mondom el: ha bármelyikőtök valamivel próbálkozik, megpróbál meglógni vagy felbosszant, kap egy golyót egyenesen a szemei közé. Meg vagyok értve?

Bólintottam, mire elkezdett üvölteni:
– Mindenkihez beszéltem! Megértettetek?
Bólogattunk.
– Most tartunk egy kis megbeszélést, addig üljetek a kanapéra. Egy szót sem akarok hallani.

Gyorsan odaosontunk és lekuporodtunk. Brenda szorosan hozzám bújt, és folyamatosan remegett a félelemtől. Próbáltam nyugtatgatni, a karomat köré fontam, és a homlokát simogattam. Aggódtam érte, feltűnt, hogy a férfiak egyre – másra rápillantanak és maguk között röhögnek. Az én kis Brendám olyan mint egy álom, egy igazi tizenhat éves szépség. A csillogás a támadóink szemében összetéveszthetetlen volt.