Lilla és Bea nyaralása

Lilla a nagy franciaágy közepén feküdt. A szobában egészen sötét volt, szinte csak sziluetteket lehetett látni a félhomályban. Lilla alig mozdult, kezei maga mellett, térdei felhúzva, combjai lágy terpeszbe nyitva fel legérzékenyebb, legintimebb testrészét. Bea oda akart lépni, de nem tudott. Kénytelen volt végignézni a történéseket. Egy fiatal lány, kinek haja göndör zuhatagként borult alá, Lilla lába között ténykedett. Lassan, érzékien, ráérősen. Bea nem látta tisztán, de tudta, érezte, mi történik. Az árnyékként kirajzolódó alak finoman, de kérlelhetetlenül nyalta Lillát, aki láthatóan nem tudott, vagy ami még szörnyűbb: nem is akart ellene mit tenni. Teste meg-megfeszült, kemény mellbimbói az égnek meredtek, fejét kéjes sóhajok közepette ide-oda forgatta az ágyon. Bea meg sem bírt moccanni, de minél erősebben próbált odamenni hozzájuk, Lillát annál hevesebben nyalta a harmadik, ismeretlen alak. Végül nem bírta tovább, a lepedőt markolta, teste hullámozni kezdett, és megadta magát a gyönyörnek.
– Igen, igen, IGEN!

Bea kinyitotta a szemét, szíve zakatolt. Körbenézett – a szobában a hajnali Nap fénye derengett, de jobbára még sötét volt. Az ágy halkan megnyekkent, ahogy körbe fordította a fejét. Minden úgy volt, ahogy előző este hagyta – testápolók és illatszerek a kredencen, levetett ruhák a földön. Nem mozdult semmi, csend volt. Akkor jobbra fordult. Lilla, Bea idősebb és tapasztaltabb szerelme, akivel csak alig néhány hónapja habarodtak igazán egymásba, édesdeden pihent mellette, az igazak álmát aludva szuszogott.
– Jaj nekem, micsoda rossz álom.
Bea felült. A hajába túrt, próbálta megnyugtatni magát. Csak egy rossz álom volt az egész. A mocorgásra Lilla is magához tért, azonnal látta és érezte, hogy Bea nem érzi jól magát. Álmosan, még kissé hunyorogva könyökölt fel az ágyon.
– Mi a baj, cica?
– Rosszat álmodtam.
– Már megint ugyanazt?
– Igen. Megcsaltál... és nekem végig kellett néznem. – Lilla ekkor már felült az ágyon fiatalabb kedvese mellett, és szerelmesen átölelte.
– Jaj, te butus, de hisz tudod, hogy soha nem tennék ilyet. Eddig se tettem, ezután se fogom, szeretlek. Amiről pedig beszéltünk...