A BMW

A gyönyörű, új BMW óvatosan kanyarodott ki az útra. A kocsi csillogott a reggeli napsütésben, minden más jármű elhomályosult a környezetében. A járókelők utána fordultak, amint szép lassan végiggördült az úton.

Simon már nem tudott megállni, az aprócska Ford Fiesta gyorsan vágott ki a mellékutcából. Csak a lélekjelenlétének volt köszönhető, hogy nem lett nagyobb baj. A totális karambolt sikerült ugyan elkerülniük, de a Fiesta nekiütközött a BMW sárhányójának.

Egy nappal később Simon begördült a BMW-vel a szerelőműhely elé. Kiszállt, becsukta az ajtót, majd bement az irodába. Az íróasztalnál ülő hölgy felvette az adatokat, behívta a főnököt, aki szívélyesen üdvözölte Simont, majd együtt kisétáltak a járműhöz. A szerelő egyből látta a csúnya karcolást és horpadást a jobb első sárhányón.

– Ajjaj – sopánkodott. – Így tönkretenni ezt a szép járgányt.

– Egy buta liba okozta a bajt – morgott Simon. Tudott volna csúnyábbat is mondani, de türtőztette magát. Még mindig dühös lett, ha eszébe jutott az eset.

– Ezek a nők sosem fognak jól megtanulni vezetni – bólogatott egyetértően az overallos fickó.

Simon ismét morgott valamit. Túl akart lenni az egészen, ezért sietette a másikat.

– Mikorra lesz kész?

– Ma megcsináljuk uram – buzgólkodott a szervizes – Ma estére kész lesz.

– Rendben, akkor holnap reggel itt vagyok. De lehet, hogy küldök valakit érte, még nem tudom.

– Rendben van – bólogatott a férfi.

– Remélem, megbízhatok magukban?

– Természetesen uram.

Simon biccentett, azután a mobilján hívott egy taxit. A fene essen belé! Alig kapta meg az autót máris össze lett törve! Az a hülye kis kurva azzal a Forddal. Majd felrobbant mérgében. Nem a pénz, ami izgatta, hanem a hercehurca, az utánajárás, na és ezek a szerelők! Hogy bízzon meg bennük az ember, annyi mindent hallani róluk. A múltkori pókerpartin is mesélte az egyik pasas, hogy elvitte a szervizbe a kocsit, és ott kicsapolták belőle a váltóolajat, aztán nemsokára be is sült az egész rendszer. Feledékenységből vagy heccből, nem teljesen mindegy?! Rohadt, irigy, link banda. Ó bazmeg, csak nehogy itt is ilyesmi történjen, mert akkor az egész bagázst bepereli. Vannak befolyásos barátai, simán el tudja intézni őket. A taxi nemsokára megérkezett, Simon pedig az irodájába menet egész végig ezen dühösködött.

A műhelyben lassan telt a nap. A főnök nem siette el a 750-es BMW javítását. Utálta az ilyen fickókat. Fent hordják az orrukat, mintha ők lennének az atyaúristen. Csak azért mert kijártak egy egyetemet. De mivel megígérte, meg hát ebből él a cég, ezért kora délután szólt az egyik alkalmazottjának, hogy jó lenne azt befejezni még ma, mert holnap nyitásra jön érte az ürge.

– Remek – morgott Gábor.

– Mi a gond?

– Szólhattál volna előbb is! Azt be nem fejezem hétig.

– Akkor itt maradsz, amíg be nem fejezed. Vagy jössz reggel korábban.

– Baszd meg! – mondta Gábor, mikor a főnök visszament az irodába.

Szerette a munkáját, de a főnökéből elege volt. Meg az egész napból is. A BMW-vel beállt a műhelybe és nekilátott. Lassan haladt és közben egyre jobban átkozta a kocsi tulajdonosát, mintha ő tehetne arról, hogy neki ilyen rossz kedve van.

– Gábor! Én most elmegyek, a fickó azt mondta, hogy a BMW-ért lehet, küld valakit, és nem ő jön személyesen. Reggel erre figyeljetek, mert én később jövök. Ja igen, még nincs kifizetve! Minden adat ott van a gépben.

Gábor morgott valamit. Nemsokára egyedül maradt, illetve ketten Ádámmal, aki egy régi 320-assal szenvedett. Rajtuk kívül mindenki hazament már. Lassan Ádám is befejezte a munkáját és hazaindult. Gábor egyedül maradt, és a BMW egy fél órával később már olyan volt, mint újkorában. Elégedetten nézett végig a szép autón, és megdicsérte magát, amiért ilyen remek munkát végzett. Tiszta szutyok volt a keze, ezért bement a fürdőbe, hogy megmosakodjon.

Ezalatt egy igen dekoratív, fiatal hölgy lépett be a műhelybe. Szőke, hosszú haj keretezte aranyos pofikáját, mintha Barbie baba lépett volna be a kivilágított csarnokba. Szemtelenül rövid szoknyája éppen takarta a fenekét, testszínű harisnyája csillogott a lámpafényben. Félénken egyre beljebb sétált a csarnokba, miközben magas sarkú cipője kopogott a kövezeten.

– Elnézést – szólt halkan.

Senki nem válaszolt.

– Elnézést – szólalt meg kicsit bátrabban és hangosabban.

Gábor gyorsan megtörölközött és visszament a műhelybe. Szeme azonnal megakadt a szőkeségen, automatikusan végigpásztázta és magában elismerően mormolt valamit.

– Itt vagyok – mondta.

A nő elmosolyodott.

– Üdvözlöm, a kocsiért jöttem.

– Melyikért?

– Azért ott – mondta, és gondosan kimanikűrözött ujjával a 750-esre mutatott.

– Értem. Magát küldte a tulaj?

– Igen. Sikerült megcsinálni a sárhányót?

– Persze, jöjjön, nézze meg. A tulaj miért nem tudott jönni?

– Fontos tárgyalásra kell mennie reggel, és felhívott telefonon, hogy jöjjek el én a kocsiért. Én pedig csak most értem rá. De ezek szerint szerencsére elkészült – mosolygott a szőkeség.

Gábor nem kérdezte kije lehet ez a gyönyörű nő a tulajdonosnak. Az ilyen gazdag pöcsöknek mindig kurva jó nőik vannak, biztos a felesége. Vagy a nője. Vagy a kurvája.

A szőke elindult a fekete autó irányába, a férfi pedig követte. Nem tudta levenni a szemét a nő fenekéről, a szűk szoknyába bújtatott gömbölyűségről és a harisnyás lábakról. A műhely olajszagát teljesen elűzte a hölgyből áradó vadító parfüm illata, mely ott lengedezett a nyomában amerre elhaladt. Gábor egészen ettől az illattól, már majdnem merevedése támadt. A szőke magabiztosan lépett az autó mellé és megvizsgálta a kérdéses részt. Kezével gyengéden végigsimított a festett karosszérián és úgy nézegette mintha értene hozzá, pedig Gábor tisztában volt azzal, hogy csak fontoskodik.

Azt azonban határozottan tudta neki mit kell néznie. Ugyanis miközben a hölgy előredőlve vizsgálgatta az autót, Gábor teljes rálátást kapott a dekoltázsra, amely a két, vélhetően eléggé formás cicik között vezetett a has irányába. Még a fehéres színű melltartó kapcsát is tisztán látta. Férfiassága nem maradt nyugton és amennyire az overállja engedte, megmerevedett.

A nő felegyenesedett és találkozott a tekintetük. Gábor zavartan elfordította a fejét, a szőke pedig halványan elmosolyodott.

– És a hátsó rendszámtábla világítást is kicserélték? – kérdezte.

– Arról nem tudtam – szabadkozott a férfi. – De az pillanatok alatt megoldható.

– Nagyon megköszönném, ha megcsinálná. Már hetek óta nem működik.

– Persze, bár meg kell néznem van-e itt a műhelyben ilyen izzó – felete Gábor készségesen. Legalább lesz ideje arra, hogy lehiggadjon.

Elindult, hogy egy megfelelő izzót keressen. A szőkeség közben újra körbejárta az autót és mindent alaposan megvizsgált, nem akarta úgy elvinni a kocsit, hogy nincs vele minden rendben. Benézett az ülésekre is, minden makulátlanul tiszta volt, sehol egy kósza szösz vagy morzsa. Mindig is imádta az új autók szagát, mit szagát, illatát!

Gábor végre megtalálta, amit keresett. Mikor visszafelé indult a kocsihoz, megtorpant. Ritkán lát ilyet az ember itt a műhelyben. A kocsi hátsó ajtaja nyitva, a nő éppen behajolt valamiért. De nem ez a lényeg, hanem az a két hosszú, formás, harisnyás láb és azon felül a szoknya alól kikandikáló feszes fenék. Gábor elgyönyörködött volna még a látványban egy darabig, de végül a szőke felállt és ez megtörte a varázst.

A férfi próbálta leplezni, hogy bambult, ezért úgy tett, mintha most jönne a raktárból.

– Találtam egyet – mutatta fel az izzót a nőnek.

– Nagyszerű!

Gábor nyelt egyet, és a szerelőasztalhoz indult, hogy a megfelelő szerszámot magához vegye. Odaguggolt a rendszámtáblához és a világításával kezdett babrálni. A szőke eközben tovább vizsgálgatta az autót, lassan körbejárta, néha le-lehajolt, hogy megnézhessen valamit közelebbről. Gábor lassan kezdte úgy érezni, hogy a nő ki akar vele kezdeni, olyan helyeken hajolt le, ahonnan szinte biztosan tudta, hogy a férfi láthatja a fenekét és akár a vékony tangabugyit is.

Gábor alig tudott a feladatra koncentrálni, szinte le sem vette a szemét az ide-oda mászkáló szoknyáról és megpróbált minél többet látni a szövet alá rejtett idomokból.

– Sikerül?

– Persze... persze – nyögte Gábor.

A nő odaállt mellé és figyelte, amint a férfi ügyeskedik.

– Régóta dolgozik itt?

– Két éve.

– Hogyhogy nem láttam még magát akkor itt?

– Nem tudom.

– Pedig annyira ismerős nekem. Lehet, hogy nem is innen ismerem.

az se lepte meg volna jobban, ha megnyeri a lottó ötöst. Egy ilyen bombázónak ő ismerős? Hogy a fenébe? Neki ugyan nem jó a memóriája, de az biztos, hogy egy ilyen szépséget sose felejtett volna el, ha találkozott volna vele, akár egy pillanatra is.

– Fogalmam sincs honnan lehetek ismerős – felelte.

– Mindegy, majd eszembe jut.

egyre jobban tüzelte a vágy, ez a nő most már határozottan kikezdett vele. A szőke hirtelen felkiáltott.

– Megvan, tudtam, hogy ismerem magát. Nem szokott a Cowboy Pub-ba járni?

– Dehogynem.

– Na, mondtam – vigyorgott büszkén a nő. – Nem emlékszik, hogy látott volna ott?

– Nem, sajnálom.

– Mondjuk nekem nagyon jó az arcmemóriám. Ez tök jó!

Úgy örült, mintha egy rég elveszett, de szívének nagyon kedves valamit talált volna meg egy szekrény mélyén. Most hogy már ismerték egymást, azaz a cicababa ismerte őt, könnyebben ment minden. Gábor is magabiztosabb lett.

– Pedig gyakran járok oda – mondta.

– Én nem, csak párszor voltam ott eddig, de magára emlékszem.

A szőke otthagyta és elsétált. A férfi most már tudott a feladatra koncentrálni és nemsokára be is fejezte az izzócserét.

– Na, készen is van – dicsekedett Gábor.

– Rendben, köszönöm. Maga igazán kedves. A javítás ki lett fizetve?

– Még nem.

– Akkor mennyivel tartozom?

– Be kell mennünk az irodába, fejből nem tudom sajnos – mondta és utat mutatott a csinibabának, aki el is indult a csarnok falában árválkodó magányos ajtó irányába. Gábor tekintete ismét a fenékre tapadt, nem tudta levenni a kecsesen ringó csípőről a szemét. Agyában már felmerült a gondolat, hogy azért tudna mit kezdeni a hölggyel.

Miután becsukódott mögöttük az ajtó, Gábor átment a pult túloldalára és a számítógépen kezdte keresni az adatokat. Nemsokára meg is találta. A nő szó nélkül fizetett, a férfi pedig letette a kulcsot és a forgalmit a pultra.

– Mivel tartozom a kedvességéért? – súgta a szőke, és közelebb lépett hozzá.

– Semmivel – felelte a férfi, de a szó az ajkára fagyott, mikor a nő végighúzta az ágyékán a kezét. Gábor azonnal merevedni kezdett. El sem hitte, hogy mindez vele történik, egy ilyen bombázó itt áll előtte és csak arra vár, hogy dugjon vele.

Gábor felszabadult, általában ő szokott kezdeményezni, de ez egy annyira csodálatos nő volt, hogy önbizalma cserbenhagyta. Most viszont, miután kiderült, hogy a cicamica benne lenne egy kis hancúrban, már nem fogta vissza magát. Gyengéden elkapta a nő derekát, a kis irodában található fotelba ültette és kibújt az overálljából. Az alsója majd szétszakadt feszülő rúdjától és félreérthetetlen szándékkal állt oda a fotel elé.

– Ó kicsikém – búgta a nő, azzal előhalászta a méretes hímtagot, majd az ajkához illesztette és mohón szopni kezdte. Gábor elhomályosult tekintettel nézte, amint a csinibaba feje előre-hátra járkál rúdján, érezte a nyálas meleget, a szívást, amely annyira élvezetessé tette az orális kényeztetést. A nő nagyon értette a dolgát, gyorsan, szürcsölve szopott, mintha mindent ki akarna szívni a férfiből, akinek ez a gyors és intenzív szopás hihetetlenül magasra tornázta a libidóját. A hosszas kényeztetés után Gábor nem bírta tovább és beleélvezett a puha szájba, ami tovább szopta és nyalta a falloszt. A duzzadt péniszből sűrű löketekben távozott a férfi napok óta összegyűlt spermája. A hosszú erektált rúd félig eltűnt a nő ajkai között, és egészen addig ott maradt, amíg Gábor meg nem nyugodott.

– Nem hozol valamit, amit leteríthetnénk a földre? – búgta a nő. – Ez a fotel borzalmas.

– Megnézem hátul – mondta Gábor, azzal az ajtón. Hol keressen valamit a földre? Pokróc, matrac vagy mi? Benézett az öltözőkhöz, a fürdőbe, a raktárba. Jó sokáig keresgélt mire végül a raktárban talált egy egyszemélyes matracot. Boldogan kapta fel és sietett vele vissza az irodába.

Mire visszaért partnere már teljesen levetkőzött, meztelenül ült a fotelban és szétnyitott lábai közé csúsztatott kezével finoman izgatta magát. Gábor majd beleőrült a teljesen borotvált punci látványába. Ledobta a matracot a földre, odatérdelt a fotel elé, a szőke pedig feltette a két karfára a lábát, így a férfi nyelvével könnyedén elérhette a szeméremajkakat. Gábor így szeretett a legjobban puncit kényeztetni, előről, mikor a hölgy teljesen kitárulkozik neki. Lassan kezdte, majd egyre hevesebb nyelvcsapásokkal izgatta a csiklót. Ujját is bedugta a csatakos hüvelybe, és játszani kezdett benne. A nő halkan nyögdécselt, átadta magát a kutakodó és dolgukat remekül végző nyelvnek és ujjaknak. Egyre nagyobbakat sóhajtott, nyögött és ez még intenzívebb nyalásra ösztönözte. Ujjai sebesen jártak a lányban, míg nyelve verte a klitoriszt, amely eléggé megduzzadt és előbújt a puha rejtekéből. A nő nem bírta tovább, puncija pulzálni kezdett és remegve élvezett.

Gábor ismét merev lett a puncinyalás hosszú percei alatt, és nem tudott várni, remegett az izgalomtól, hogy meghódítsa hímtagjával a sötétrózsaszín bejárattal büszkélkedő nedves barlangot. A szőke ki sem heverhette a gyönyört, Gábor letérdeltette a matracra és egy pillanattal később hosszú, merev péniszét már az előtte tornyosuló, gömbölyű, formás fenékhez préselte.

– Húzz gumit!

Gábor bosszankodott, a picsába a gumival! De azért elvette a hátranyújtott kis tasakot, és remegő kézzel felhúzta merev rúdjára a kotont. Amint kész lett egyből behatolt. Lassan tolta befelé a péniszét a nedves barlangba. Egy kicsit meg is lepődött, hogy a hüvely teljesen befalta, eddig még nem volt olyan partnere, akivel ez sikerült volna.

– Óóóóó – nyögte a nő. – Milyen hatalmas...

Gábor mozogni kezdett, eleinte lassan pumpált, majd egyre jobban begyorsított. Élvezte, hogy farkát teljesen belemárthatja, nem kell figyelni, hogy ne menjen túl mélyre. Ez felszabadította, csípője hevesen járt előre-hátra, tövig merült az előtte görnyedő nedves élvezetbe.

– Aaaah...

– Kérlek... csináld még...

És Gábor csinálta. A nő lehajolt, kipucsított, így még mélyebbre tudta nyomni rúdját.

– Óóó... bazmeg – nyögött fel, mikor farka egyik alkalommal kicsusszant a punciból. De pillanatokkal később már ismét a jól ismert helyen melegedett a rúdja. Mindketten megizzadtak, Gábor hátán már csorgott az izzadtság, de nem állt meg, kitartott. Az orgazmus nem volt messze, de érezte, hogy dolgozni kell még érte. Tovább ügyködött, dugta az alatta görnyedő puncit, akiből minden egyes hosszú lökés után egyre hangosabb sóhajok reppentek fel.

– Mindjárt...

A nő hüvelye pillanatokkal később hevesen rángani kezdett és ez megadta Gábornak is az utolsó lökést. Maradék magját eleresztette és remegve élvezte ki ezt a gyönyörteli percet.

– Huhhh... – sóhajtott kimerülten a szőke.

Gábor kihúzta ernyedő péniszét a punciból, a nő pedig megfordult és hanyatt feküdt a matracon. Pár percig szótlanul ziháltak, majd amíg a férfi a kotonnal foglalatosokott, addig rendbe szedte magát, felöltözött.

– Akkor... köszönöm, amit értem tett – nyögte még mindig az élvezettől remegő hangon, és felmarkolta a kulcsot meg a forgalmit.

Gábor hosszan nézett utána. A nő odalépett a kocsihoz beszállt, beült, beütötte a biztonsági kódot, majd indított, és lassan kiállt a csarnokból. A férfi még hallotta, amint gázt ad és elmegy.

Tíz kilométerrel arrébb a szőke megállt egy kétemeletes ház előtt.

– Szép volt, Nesztikém – ült be mellé egy ragyás képű pasas.

– Honnan tudtad, hogy nem ma este jön érte?

– Minden szerdán este pókerezik. Ki nem hagyná! – mondta a férfi.

– Basszus, mondhattad volna! Én meg paráztam, mi lesz, ha beállít. Szerencsére a fickó nem vett észre semmit.

– Színésznőnek kellett volna menned – paskolta meg a nő arcát a pasas, pedig tudta, hogy ki nem állhatja. – Amúgy nem volt gond, a kód ott volt, ahol mondtam?

– Igen. Abszolút nem kérdezett semmit, elhitte, hogy engem küldtek az autóért és ma este. Ilyenek vagytok ti férfiak, ha egy jó nőt láttok már paff és kész vagytok, agyatok megszűnik élni. Különben egy béna pöcs volt, már azt hittem sose dug meg, annyira bénázott. A végén azt is be kellett vetnem, hogy ismerem. Még jó, hogy figyeltétek őket korábban.

– De aztán jól megdöngetett, mi? – vigyorgott a fickó.

– Mi közöd hozzá? – kapta fel a vizet a szőke.

– Jól van na. Itt a pénzed.

Azzal egy borítékot nyújtott át a nőnek.

– Mennyi?

– Amennyiben megállapodtunk, fél millió.

– És a Fiesta?

– Hát aranyom, az a roncstelepen, majd kapsz egy újat. Elvigyelek valameddig?

– Nem, kösz, kiszállok.