Efeboszok a tóparton 1. rész

A part mellett hirtelen vidám kiáltozás és jókedvű nevetés zaja ütötte meg a fülemet, úgy tűnt, hogy fiatal srácok felszabadult zsivaját hallom, de a sűrű nádtól egyelőre még nem láthattam semmit. Közelebb érve észrevettem, hogy a vízpart a nádas karéjától övezve félkör alakban öbölszerűen kiszélesedik, onnan érkeznek a fiúhangok, ám az embermagasságúnál is nagyobbra nőtt növényzet mindent eltakart, így hiába igyekeztem, képtelen voltam felfedezni a hangok gazdáit. Elfogott a kíváncsiság, fel-alá járkáltam, míg végre hosszas keresgélés után egy alig észrevehető, keskeny ösvényt fedeztem fel az áthatolhatatlannak tűnő rengetegben, eddig már legalább négyszer-ötször is elsétáltam mellette, mégsem láttam meg, úgy megbújt a sűrű rejtekben. A borotvaéles leveleket kerülgetve beóvakodtam a nádas mélyébe, és a szűk ösvény végén egy kiszélesedő nyiladékot pillantottam meg, ahonnan a kis öböl egésze láthatóvá vált, itt a hangok is már egészen közelről hallatszottak. Sporttáskámat egy vízben álló, kiszáradt fa ágára akasztottam, és a nyiladék széléig húzódtam.
A sűrű nádas rejtekében aprócska félszigetként fövenyes terület emelkedett ki a tó vizéből, melyet a parttal ez a keskeny ösvény kötötte össze. A finom homokon színes plédek hevertek, rajtuk sebtében ledobált sporttáskák, ruhák és törölközők, az öbölben pedig három teljesen meztelen fiatal fiú hancúrozott önfeledten a combközépig érő vízben, játékosan birkóztak, összekapaszkodva a víz alá nyomták, szembefröcskölték egymást, közben nagyokat kacagtak. Aztán beljebb húzódtak, ahol már mellig ért a víz, itt ketten szembe fordultak, megfogták egymás kezét, harmadik társuk pedig a vállukra támaszkodva felkapaszkodott az összefogott alkarjukra, kiegyenesedve óvatosan felállt, az alul lévők nagyot lendítettek rajta, és a fiú szép ívű fejesugrással ért a vízbe. Persze a vízben állók időnként megtréfálták az éppen ugrani készülő társukat, az egyik karjukat váratlanul leengedve kibillentették az egyensúlyából, így a fiú hatalmas loccsanással tűnt el a tóban, és harsogó nevetés fogadta, amikor prüszkölve, vizet köpködve újra felbukkant. Amikor aztán megunták a játékot, úszni kezdtek, a tó közepéig egyenletes, erős karcsapásokkal szelték a hullámokat, majd a part felé fordulva versenytempóra váltottak; a győztes fiú fél testhosszal előzve meg társait elérte a sekélyebb részt, felállt, és kifelé indult. A többiek követték, mindhárman lihegve, fáradtan gázoltak a vízben, és egyenesen felém tartottak.