Csábítás

Esős, borongós, hideg szombat este volt. Az utcán kevés ember, csak néhány autó susogott el hangosan, a lámpák fényében szomorú tócsák vize táncolt szűntelen. A szűk kis utcát üzletek, bankok neonfénye világította meg itt-ott, kissé színesebbé és barátságosabbá téve a sötét útszakaszt. Egy alak sietett apró, szapora léptekkel az egyik kapualj felé. A tócsákat kerülgette, kis esernyőjével szinte egyensúlyozott, és próbált ellentartani a meg-megerősödő hideg szélnek. Másik kezében egy üveg bor. A közeli élelmiszerboltból sietett vissza az értékes itallal, mert ezen a hideg tavaszi estén pihenés, szórakozás és kellemes társaság várta a kényelmes, meleg lakásban. Nem is sejtette még, mennyire kellemes lesz a társaság.

– Megjöttem! Majdnem bőrig áztam! – Bea megkönnyebbülten csukta be maga után az ajtót. Kabátjából csak úgy csöpögött a víz, esernyőjét is gyorsan félretette. Legjobb barátnője és lelki társa, Lilla már várta, a gyorsan ki is vette a kezéből. Nevettek.
– Na végre, azt hittem már sosem jössz. Gyere, a spagetti már majdnem kész!
Bea és Lilla igazi legjobb barátnők voltak. Gyerekkoruk óta ismerték egymást, mindvégig ugyanazokba az iskolákba jártak, együtt sírtak, együtt nevettek. Még a karrierjük is hasonló volt. Lilla egy reklámügynökségnél dolgozott szervezőként, míg Bea kéz – és arcmodell volt, óriásplakátokról mosolygott a város lakóira. Egész alakos modellnek túl alacsony volt, és néhány stylist szerint 3-4 kiló felesleg is volt rajta, őt azonban ez nem zavarta. Hitvallása szerint inkább nőies és természetes marad, semmint csontsovány modellekre hasonlítson. Lilla magasabb, picit vékonyabb volt nála, mindketten gyönyörű, barna hajú lányok voltak.

Lilla nagy magabiztossággal forgott a konyhában, és készítette a finom, olaszos vacsorát. Bea mindig is irigyelte a lány stílusát. Soha nem félt, soha nem zárkózott el, élte az életét, építette a karrierjét. Soha nem volt komoly barátja, és még így, hogy mindketten a harminchoz közeledtek, így sem akarta elkötelezni magát senki felé. Mindig Bea volt az, aki sírt barátnője vállán egy-egy szakítás után. Most is így volt, újabb fiú, újabb csalódás, újabb búfelejtő ünneplés. Egymásra mindig számíthattak.

Az órák teltek-múltak, a finom vacsora után már az üvegben is egyre kevesebb bor maradt. A két lány kibeszélt már mindent és mindenkit, a munka, a család, a barátok is rendre sorra kerültek. A hangulat kiváló volt, mindketten imádták ezeket az estéket.