Kínzókamra

Amikor magamhoz tértem már nem voltam a ládában. A helység félig sötét volt, de azért elég jól ki tudtam venni, hogy hol vagyok. Leginkább egy középkori börtönre emlékeztetett a hely. Ablak sehol, a falakon fáklya világított, vastag rácsok, és ko a padló meg a fal. Nem voltam megkötözve, de teljesen meztelen voltam.
– Csakhogy felébredt! – mondta egy hang. A hang valahonnan a sarokból jött, és lassanként ki tudtam vennie egy alakot a sötétben. Közelebb jött. Egy tagbaszakadt férfi volt, olyan öltözetben, amilyennek a spanyol inkvizíció kínzó mestereit képzeltem el. Azt hittem álmodok.

– Na jöjjön. – mondta, azzal szinte felkapott a hajamnál fogva, és maga elott kiterelt a folyosóra. Hosszú menetelés után beértünk egy olyan helységbe, amelyik a kínzókamra lehetett. Az olvasmányélmények itt sem hagytak cserben. A falakon mindenféle kínzó eszközök voltak, kalodák, kötelek, láncok, tuk a legváltozatosabb méretekben és formákban.

– Ne féljen. Addig nem kínozzuk meg, amíg nincs itt az úrno. Azért nagyon megbüntetne, és higgye el, én tudom, hogy az milyen. Csak elokészítjük.

Az elokészítés három egymás utáni alapos beöntésbol és lemosásból állt. Minden egyes apró porcikámat alaposan megmosta, még az intimebb részeket is, és a végén, még a hüvelyemet is kimosta.

– Na, most már tiszta vagy. Csak meg kell borotválni a puncidat, mert már borostás. – röhögött. – Meg kell, hogy kötözzelek, vagy hagyod?

– Hagyom. – feleltem. Tudtam, hogy jobb, ha összeszorítom a fogamat, és elturöm, hogy ez a bivaly megborotváljon.

– Feküdj ide hanyatt, és rakd szét a lábad. – mutatott egy hatalmas asztalra. Ráfeküdtem, de nem raktam szét a lábamat.

– Miért kell a borotváláshoz szétrakni a lábamat? A lábam között nincs szor.

– Nem baj, te kurva. Csak pofázz. Ha azt mondtam, hogy szétrakod a lábadat, akkor szét is rakod. Azért, hogy nekem is legyen valami jó. Különben megkötözlek. Világos.

Ez egyértelmu volt, ez ellen nem lehetett érvelni, vagy ellenállni. Szétraktam a lábam, és becsuktam a szememet. Közelebb jött. Elég sokáig keverte a habot a csészében a borotváláshoz, és közben bámulta a puncimat.

– Mit bámul? – kérdeztem.