Hogyan lettem hivatásos 1-2. rész

1. – Sebességváltótól a szendvicsig

Megbasztak többen egyszerre... és – számomra teljesen megdöbbentő módon-nagyon jó volt.
De kezdem az elején:
35 éves vagyok és elváltam három éve. A jelenlegi pasim nős és hetente egyszer találkozhatunk, mert nagyon elfoglalt. Ilyenkor jókat kefélünk és néha még beszélgetünk is.
A gondom az, hogy a heti 1 aktus az kevés, ráadásul csak az ágyban tesszük. Ez eddig jó is volt, de az utóbbi időben valami megváltozott bennem. Valami mást akartam, izgalmasabbat, változatosabbat. Először csak erotikus álmaim voltak, aztán a neten nézegettem pornó videókat, majd betévedtem az interneten egy szexshopba és kéjelegve nézegettem a különböző eszközöket. Nagyon izgalmas volt. A kedvesemet rá tudtam beszélni, hogy próbáljuk ki az anális szexet, gondolván olyat otthon úgysem kap. Ebbe még bele is ment és egész jó volt. De ennyi. Maradtak a kényelmes pózok avval a kiegészítéssel, hogy néha a seggemet is megujjazta, ha nyalta a pinámat. Ez nagyon jó érzés volt, többször is elélveztem, de egy kiszámítható orgazmus még nem feltétlenül elég. (Bár lehet, hogy mások ezt nem így gondolják. )
A pohár akkor telt be, mikor már a szupermarket parkolójában is azon fantáziáltam, hogy a szembejövő pasik közül melyiknek mekkora farka lehet és hogyan használhatja. Mikor beültem az autómba és megfogtam a sebességváltót, azt néztem, hogy milyen lenne, ha beleülnék. De jólneveltségem közbeszól, hogy milyen nő az ilyen, aki ennyire elszakadt a valóságtól és csak kefélne.
Neveltetésem folytán fellépő gátlásaim ideig-óráig féken tartottak, de aztán az jutott eszembe, hogy miért is kellene nekem "jónak" lenni. Ha nem ártok másoknak, miért baj az, ha kényeztetem magam? Így hát bevásároltam a szexshopban. Vettem egy méretes vibrátort, gésa golyókat, sikosítót, anális játékszert, és persze tisztasági csomagot, hogy mindezeket higénikusan használhassam.
A munkahelyemre már nem farmerban jártam, hanem szoknyában, combfixben és tangában. Olykor-olykor a gésagolyók is a pinámban voltak a munkahelyen, de olyan hamar lucskos lettem, hogy nem volt szerencsés, mert nem akartak nyomokat hagyni magam után.
Így tengettem az életem egészen ma estig.