Harmadik

Előző kapcsolatom tartott néhány évig, de valahogy mindig nehezen boldogultam a párommal. Erős egyéniség volt, ravasz és ízig-vérig férfi. Talán nem a szó jó értelmében, de azóta vége lett. Mindenképp nagy kalandor, aki a nőket a dumájával veszi le a lábáról. Én is bedőltem neki. Augusztusban ismerkedtünk meg és Karácsonykor már együtt laktunk. Aztán közeledett az első együtt töltött születésnapja és én megkérdeztem tőle, mit szeretne erre az alkalomra. Ő pedig huncut kis mosollyal a szája szélén rám villantotta zöldes szemeit. – A barátnődet harmadiknak. – Ez volt a válasz.
Jól emlékszem, úgy éreztem, mint akit gyomron vágtak. Alig vagyunk még együtt fél éve és máris mást akar? Ennyire unalmas lennék? Mitől jobb az a lány, miért vágyik rá? Én miért nem vagyok elég? Ezer kérdés és a keserűség marta szét azonnal savként az álmaimat, a szívemet. Tiltakozni kezdtem, ő pedig ügyesen kivágta magát, hogy csak viccelt. Na nem! Ezt nem! Lehet, hogy oda vagyok érte, de én nem akarom látni, hogy egy másik nőt fogdos! Egyáltalán hogyan is kérhet ilyet? Hetekig nem tértem magamhoz, de közben minden nappal egyre kíváncsibb lettem. Valami, ott legbelül nem hagyott nyugodni. Motoszkált bennem a gondolat, milyen lehet egy lánnyal? Piszkált, mint egy szálka a húsomba ékelődve és a barátnőmre ettől kezdve már nem "barátnőként" néztem, hanem egy aktmodellként. Megfelelő? A teste, az idomai, a viselkedése? Utáltam magam emiatt, de a párom nem szólt többet erről. Megemésztettem a dolgot és végül a születésnapja előtt a fülébe suttogtam, hogy esetleg nem lenne ellenemre. Nem nyugodtam meg. Olyan idiótának éreztem magam. Mint egy kis bogár, aki a nagy fák alatt korzózik és attól fél eltapossák, vagy ráhull valami az égből.
Idegesen hívtam el a lányt magunkhoz és hiába voltunk jóban, én csak makogtam neki, nehezen nyögtem ki, mit is szeretnék. A párom nem volt jelen, talán akkor világgá is szaladok szégyenemben. Remegtem a félelemtől, hogy mit is gondol majd rólam az ötlet miatt, mert ez valahogy olyan irreálisnak tűnt, de nem ellenkezett. Azt mondta, úgy is tetszett neki már a barátom, nem gond. Na ettől sem lettem boldogabb. Egyre csak azt éreztem, hogy sodródok valami felé, amit nem akarok. A zuhanás, amit minden porcikám el akart kerülni már méterekre volt és én hiába kapálóztam.