Swinger

A "budoár" helység előtt jut eszünkbe, hogy hoppá, még le is kéne zuhanyozni, mert olajosan mégsem ildomos befeküdnünk hancúrozni a tiszta "ágyneműbe".
A zuhany alatt már egymásnak esünk. Csókoljuk, simogatjuk egymást, ahol érjük. Asszonykám leguggol elém, és mint éhező, habzsolja, tömi be szájába a férfiasságomat. Belemarkolok a hajába, és szinte úgy diktálom az ütemet. Vagy ő diktálja a kezemnek és farkamnak? Bármi lehet. Eszméletlen jó. Érzem, ha még tovább hagyom ezt, elélvezek. Ezt még nem akarom. Szeretkezni, dugni, baszni akarok. Úgy kívánom, hogy szinte fáj. Szinte fizikai fájdalmat érzek attól, hogy eltolom magamtól a fejét. Minden érzékem tiltakozik ez ellen. Azt akarja minden porcikám, hogy még, még, még... törjünk előre a végső élvezetig. De valahogy valami csoda folytán abbahagyjuk, és szinte futva indulunk a függönyös szoba felé.
Van bent két pár is, ők a két átellenes sarokban lelik örömüket egymásban. Úgy látom, párcserét, közösködést nem akartak összehozni, ötméternyi távolságból az nem is szokott sikerülni, így biztosan nem zavarunk, ha letelepszünk középre. Azért illemből rákérdeztünk, természetesen jól sejtettük, valóban szó sincs zavarásról.
Mint kiéhezett vadak, úgy vetődünk egymásra. Szinte birkózunk azért, hogy melyikünk kényeztethesse a másikat. Hol én kerülök felülre, ekkor igyekszem arcomat asszonykám kívánatos ölébe fúrni, habzsolni, nyalogatni csodálatos punciját, szopogatni csiklóját, nyelvemmel, ujjaimmal dugni lukacskáját, hol Ő kerül fölibém, és ragadja meg vasmarokkal férfiasságomat, cuppan rá szexi ajkaival.
Ám szép lassan kimondatlanul is egyezségre jutunk. Érzem zihálásán, hogy mindjárt elmegy, ezért odahajolok arcához, megcsókolom, és szép lassan, óvatosan bele hatolok. Erre vágytam már a masszőr óta. Szinte földöntúli gyönyör érzése tölt el, ahogyan lassú csípőmozgással szinte milliméterenként csúszok mind beljebb és beljebb tüzesen forró, nedves kelyhébe. Aztán egyszer, egy másodperc, talán száz vagy ezer múlva egyszer csak azt érzem, tövig benne vagyok.
Hüvelye tűzforrón ölel körbe, és én úgy érzem, a pillanat örökké tart. Csókolom ajkait, nyelveink virtustáncot járnak küzdelmükkor, érzem ahogyan mellkasomnak nyomódnak kerek keblei, ahogy szinte szúrnak kemény mellbimbócskái.