Élvezetek konferenciája 4. rész

– Mi volt tegnap?

A banális kérdés sokszor elhangzott, és jelentését mindenki pontosan értette a recepciótól balra található fotelok és asztalkák tájékán, ahol már reggeli előtt megjelent néhány kolléga.

Az izgő-mozgó szemöldökű férfi előzőnapi alakítása nagy tetszést aratott, hiszen néhány kivételtől eltekintve majdnem minden lánynak felajánlotta, hogy az ő szobájában megigazíthatják a sminkjüket még a casting előtt – sokan azt hihették, hogy az a szoba a casting hivatalos öltözője –, és többen éltek ezzel a lehetőséggel:

– Tizennégyig számoltam, aztán valahol eltévesztettem, de húsznál többen jártak nálam – mesélte irigykedő pillantások kereszttüzében –, már úgy éreztem magam, mint egy vécésnéni. Az egyik csaj csak pisilni akart, és még nem is tetszett neki, hogy nézem közben, annak megmondtam, hogy keressen mosdó feliratot, vagy lehet, hogy ki is rajzolták az ő kedvéért, mire való a helyiség... De a többség normális volt!

– Megnéztél húsz csajt, hogyan pisil? – hüledezett valaki.

– Ne legyél már ilyen naiv, ha én sem vagyok! – kérte ki magának. – Jó, hogy nem azt kérdezed, hogy mennyit kértem egy pisilésért... Gondolod, hogy bevállaltam volna azért – kérdezte önfeláldozó arccal, rángatózó szemöldökkel –, hogy lássak egy csomó csajt, bugyit lehúzni, visszahúzni?

– De akkor mit csináltál azokkal, akik a te értékelésed szerint normálisak voltak?

– Változó. A cicijét mindnek megfogtam, és bíztattam, hogy biztosan sikerülni fog, mert az Oszkár éppen ilyen karaktert keres a filmjéhez.

– Ki az az Oszkár? – röhögtek egyre többen.

– Oszkár és Arany Medve – fuldokolt a csapat.

– Nem tudom, ez a név jutott eszembe, de valami híres amerikai rendező lehet, mert a lányok tisztelettel tekintettek rám, hogy én jól ismerem – válaszolta könnyedén – és az egyik még vissza is jött megköszönni, hogy biztos az Oszkár lehetett az, aki azt mondta: köszöni, és értesíteni fogják.

– Egyet sem dugtál meg? – kérdezte Péter gyakorlatiasan.

– Ezt az oszkárost, maradt is olyan hajnali négyig, akkor mondta, hogy most már várják otthon a castingról. – Serény szemöldökmozgással kisérve még hozzátette: – Sok sikert kívántam.

– És a többi tizennyolc?

– Nem volt kettő sem egyforma... most meséljem el egyenként? Mert ti elmamlaszkodtátok? Nem jutott egy sem a hegyére? – nézett körül gúnyosan.