Egy élet, három történet 1. rész - Szerelem

Panni remegő kézzel gyújtotta meg a ma már ki tudja hányadik szál cigarettáját. Mélyen szívta le a füstöt, megforgatta tüdejében, majd élvezettel eregette ki, vékony csíkokban.

Nézd már, még most is milyen nehéz erről beszélnem – mutatott remegő kezeire – pedig mostanában már odáig jutottam, így hat év távlatából arra a kevés szépre tudok emlékezni. Tudok emlékezni és annyira már nem is fáj.

Dee, megígértem neked, hogy az elején kezdek el mindent.

Diszkréten elhallgatott, míg a felszolgáló letette az asztalra a kávéinkat, majd hangos sóhaj kíséretében folytatta.

Azt hittem ő az igazi. Teljesen meg voltam erről győződve, amilyen szerelmes voltam Oszkárba. Nekem, ha akkor abban az időszakomban valaki mást mond, biztos lehetsz benne, hogy vérig sértődtem volna, nem beszélve arról, hogy akár embert is képes lettem volna ölni érte. Ezt képletesen mondom, de volt benne valami, hogy nem ismertem se Istent, se embert, mert én templomba járó hű katolikus létemre Oszkárért még a Jóistent is elhagytam. Míg vele voltam szinte soha nem jártam templomba. S néha visszagondolva ilyenkor jutok el arra, hogy lehet mindez egy próba is volt. Egy próba, aminek egyik részét, szégyen, nem szégyen bevallani, de elbuktam.

Mikor először megláttam Oszkárt, még meg sem kellett szólaljon, semmit nem kellett tegyen, csak megpillantsam, csak a szemem fókuszában benne legyen és máris nedves voltam.

Közel két méter magas volt, széles vállak, fekete haj, nyílt (akkor azt gondoltam, hogy az) barna tekintet, rendkívül jóképű férfi volt, nagy kezei igazán tudtak kényeztetni. Intelligens volt és előzékeny, kedves és humoros, megnyerő és lehengerlő nem sok kellett, hogy engem is, 19 évesen és szűzen teljesen a hatalmába kerítsen. Totál megbabonázott, elvarázsolt, nem is tudom, milyen szavak lennének a helyesek, ebben a helyzetben.

Néhányszor találkozgattunk, kávéztunk és kezdtük egymást megismerni, annyira őszinte volt velem, bókokat kaptam tőle, kedves szavakat, jó stratégia volt, mert teljesen levett a lábamról. Nem sok kellett, hogy beleszeressek, ha csak ránéztem úgy éreztem, enyém a világ, és enyém benne A Férfi szerelme, így nagybetűkkel.