Alexa és Anita

Halkan beszélgetünk, kortyolok a konyakból. Órámra nézek 'Menj' mondom; ajtócsukódás. Szinte ugyanabban a pillanatban kopogás, majd nyílik az ajtó... Alexa. Félénk mosoly, hidegtől kipirult arc, csillogó szemek – önkéntelenül feltámad bennem a büszkeség érzése.
Fekete kabát, táska, bőrcsizma – intek hogy tegye a táskát és a kabátot... az alatt szűk, mélyvörös miniruha harisnyával, a hátkivágás nagyon merész s izgalmas. Fekete selyemsálat választottam – szeretem az anyagát, a különösen sűrű szövés miatt – tökéletesen takar...
Alexa most már engem néz várakozóan s kissé szemérmetlenül – kicsiny szukám ismét éhes.
Felemelem a sálat, ő bólint – némi türelmetlenség van a mozdulatban, ezt megjegyzem – majd mögé lépek. Gyors és rövid utasításoké lesz ez a nap, nem cifrázom – Alexa kecsesen emeli föl a haját mikor szólok, s segít eligazítani a sálat. Biztosra megyek – mikor fenn a kendő, hirtelen felé lépek – semmi reakció. Tökéletes a takarás. Utasításomra vigyázzba áll – gyönyörű látvány ahogy az izmok fiatal, feszes testén játszanak, ahogy a fények kiemelik a hibátlan test törékenységét. Kifinomult művészszemem sem talál hibát... jóváhagyólag horkantok egyet, s fél mosollyal ismét kortyintok. Kéjesen kiélvezem a helyzetet – ígéretes szuka, ám picit még neveletlen... s valóban mozdul. Csalódást okoz; rászólok – 'Ne mozogj! ', s elgondolkodom az azonnali büntetésen, majd beugrik hogy ma igazán lesz lehetőség a nevelésre, ne siessük el... Az ajtóhoz megyek, kinyitom s intek Anitának – nevezzük így.
Barna szemei felvillannak ahogy végigmér – tüzetesen, szakértő szemmel – majd elismerő mosollyal bólint s megnyalja telt, szép ívű száját.
Vetkőzz – szólok Alexának, s utasítom hogy lassan, ám annál izgalmasabban tegye... Pontosan így tesz. Közelebb lépek feszes testű nőmhöz – szukámhoz, s vetkőzése lépéseit követve fedezem fel testét... Végül fekete bugyiban – hosszan nézem, szinte látom ahogy nedvtől sikamlósan fekszik nemsokára a földön – melltartóban s harisnyában áll előttünk.
Megmarkolom a csuklóját, felhúzom őket, s talán meg is emelem a nőt picit – majd mikor teljesen kinyújtózva áll, feszülő izmokkal, domborodó nőiségekkel, akkor összekulcsoltatom kezeit s hagyom e helyzetben.