Brumi Mackóvárosban

I. fejezet
Amelyben elmondom, hogy milyen mézet szeretek. De azt nektek kell kitalálnotok, hogy került-e a nyakamba lánc...

Amikor felberregett az ajtózár és beléptem a lépcsőházba, mindkét térdem vészesen elkezdett remegni. Egy öregasszony a könyökével vette át tőlem a kilincset, alig ért hozzá, s úgy éreztem, azért, mert pontosan tudja, miért jövök. Szerintem órákig tarthatott, mire felvánszorogtam a második emeleti körfolyosóra, ahol kikerestem a lakásajtót és becsengettem. Ez sem lehetett több néhány másodpercnél, de az összes lakó tekintetét éreztem a hátamban. "Na, itt van még egy. " Igazuk lehetett: tényleg ott voltam.

Alig néhány hete adtam postára a levelet, s nemcsak azt nem sejtettem, hogy valaha is leközlik a "Szexálmok" rovatban, de még abban a bizonyos álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyien reagálnak majd rá. Persze, leírtam, hogy 19 éves vagyok és éppen katona... Sok borítékot kaptam, némelyikben levél is volt. A televert óvszereket egyből dobtam a kukába. Azért ennyire perverz nem vagyok. Ám mit vártam, ha egyszer jeligének is azt választottam, hogy "Slave".

Mindenesetre itt most két kedves, negyvenes, jól öltözött, disztingvált úriember üdvözöl otthonában: határozott kézszorítások, bizonytalan puszik. A nevüket tudom a leveleikből, de hogy melyik melyik? Beljebb tessékelnek, az asztalon Unicum, , száraz vörösbor, ásványvíz és ropi. Még Pesten is alig jártam eddig, nemhogy ilyen lakásban. Hatalmas belterek, egzotikus bútorok, füstölők, tompa fények minden sarokból. A szemben lévő tévéképernyőn pucér srácok állnak, katonásan. Egy orvosnak öltözött szakállas fogdossa elejüket sorra. Az én sorozásom sajnos nem így zajlott...

Gyomrom gombócban. Iszunk néhány kortyot, váltunk néhány szót. Mentegetőzöm, s kikéredzkedek a fürdőbe, mert fogalmam sincs, ilyenkor mit is kéne csinálni. Egyikük kikísér, törülközőt, köntöst nyújt át, megmutatja, mit hol találok, s diszkréten kivonul. Most, a szándékosan hideg zuhany alatt újra végiggondolom: biztosan így akarom elveszíteni a szüzességem? Sehonnan sem jön határozott válasz.

Ismét elveszítem az időérzékem, de egyszer csak ott állok előttük egy szál fürdőköpenyben.