Régi ismerős

Lélekszakadva futok a lift után. Még éppen sikerül bepréselődni. Hatodikra megyek. De jó, nem száll ki senki sem korábban. Nekitámasztom a hátam a falnak, elgondolkodom.
Hirtelen azon kapom magam, hogy a túloldalt álló pasi arcélét tanulmányozom elmélyülten. Rövid haj, határozott, nem túl nagy orr, érzéki ajkak, kerek áll. Végigkövetem a borostát az állától a nyaka hajlatáig. Te jóég, milyen egyenesen tartja magát! Széles vállak, izmos karok, mindehhez laza zakó. A pillantásom végigsimogatja az ingnyaknál kivillanó enyhén barna bőrt. Enyhe bizsergés kezdődik a puncimnál. Ijedten veszem észre, hogy felém fordul. Zavar nélkül mélyed a pillantása az enyémbe. Ismerős ez a sötét, majdnem fekete szempár. Elmosolyodik, átfurakodik a tömegen.
– Szia.
– Szia.
– Nem ismersz meg?
– Dehogynem. – felelem bizonytalanul. – Csak valahogy... megnőttél.
Elpirulok, ahogy ösztönösen lefelé pillant, majd azonnal vissza rám.
– Hát igen, rég láttalak. Mit keresel itt? Csak nem te is a szemináriumra jöttél?
– Nem, itt dolgozom.
– Nem ebédelünk együtt? Azt hiszem egykor lesz szünet.
– Rendben. Ismered a környéket?
– Nem igazán. – feleli miközben kifelé sodornak minket a kinyíló ajtókon.
– Érted jövök akkor! – mondom, intek és szaladok a dolgomra.
Ki lehetett ez? Annyira ismerős... Csak nem? Ó, hogy is felejthettem el! Hát persze. A srác, akivel olyan jóban voltunk az általánosban. Aztán elköltöztek. Gábor. Milyen félszegen próbált megcsókolni az erdőszélen. Talán hatodik végén?
Már vár rám, mire odaérek.
– ? Menza?
– Mutasd meg a kedvenc helyed! – mondja mosolyogva. Hozzám lép, megöleli a vállam. Kellemes illat csapja meg az orrom. A lépteink ösztönösen összehangolódnak. Beszélgetünk mindenféléről.
– Te mindig elkésel? Olyan zaklatott voltál reggel.
– Hát igen, rohantam.
– Rögtön megismertelek. Ismerős melegen simogatott a pillantásod.
– Tényleg rég láttalak. Merre sodort a világ?
Mesél, mesél. Körbeutazta a fél világot. Egy csomó helyen én is voltam, ez mind – mind jó beszédtéma. Fáj a szívem amikor vissza kell már tényleg mennem dolgozni.
– Mondd csak nem nézhetném meg délután a mailjeimet nálad? A szállásomon nincs net.
– De persze. Mikor végzel? 5 körül?
– Aha. Negyedre ott vagyok.
Pontos, mint a svájci óra. Beengedem.
– Ott a plusz gép, dolgozhatsz nyugodtan.