Érettségi felkészítő

Nem is olyan régen történt, hogy az egyik tanár ismerősöm megkért, segítsek neki, mert jónéhány végzős diákja lemaradt, és kéne valaki, aki segít őket korrepetálni, felzárkóztatni... Elsőre nem tetszett az ötlet, de aztán belementem, mégiscsak jó, ha lógnak egy szívességgel az embernek. Így esett, hogy pár diák az én felügyeletem alá került, ha kellett, magyaráztam nekik vagy kikérdeztem őket. Egyikük már az első alkalommal feltűnt, ő volt Adél. Nagy barna szemeivel úgy tudott nézni, hogy teljesen megigézett, és minden egyéb szempontból nagyon helyes, csinos lány volt. Azon túl persze, hogy tetszett, másban nem igazán gondolkodtam eleinte, de aztán másképp alakultak a dolgok.

Adél volt a legszorgalmasabb, ki tudja talán ő volt leginkább lemaradva attól a szinttől, akit nyugodt szívvel érettségire enged egy tanár. Úgyhogy tanult rendesen, de már tavaszodott, és mindketten attól tartottunk, hogy ez nem lesz elég. Végső megoldásként felvetettem, hogy jöjjön fel hozzám tanulni, úgyis egyedül lakom, legalább lesz időnk és senki sem fog zavarni. Na persze az első reakció rögtön egy nagy nevetés lett, de voltunk már olyan baráti viszonyban, hogy ezt a meghívást ne vegye sértésnek vagy tolakodásnak. Elfogadta, mert szüksége volt a tanulásra. Én meg örültem neki, mert egyre jobban tetszett.

Azon az estén már sokadszorra töltötte nálam tanulással az időt. Elég erősen tavaszodott, úgyhogy a meleg idő miatt Adélon nem volt túl sok ruha. Virágmintás középhosszú szoknyában, kellemesen kivágott, rózsaszín felsőben az egyik széken, én pedig mellette. Egészen addig semmi nem történt köztünk, se egy érintés, se egy utalás. De azok a nagy szemű nézések mindig megvoltak... Akkor már erősen esteledett, és a munka végefelé jártunk, amikor szorosan mellette ülve, előre omló barna haját egy lágy mozdulattal a füle mögé simítottam. Rám nézett, hófehér arca talán el is pirult egy kicsit. Ahogy felém fordította azt a helyes arcoskáját, én nem teketóriáztam, megcsókoltam. Nem félve, éppen csak, hanem hosszasan, mélyen, és elengedni már nem is tudtam. Adél visszacsókolt fantasztikus szájával, lassan egész testével felém fordult és átkarolt. Átöleltem, és lassan benyúltam a felsője alá.

– Ideje mást is gyakorolnunk most már – mosolyogtam.