Böbe és én 7-8. fejezet

7. fejezet – Látogatás Julikánál

Miután Böbe elindult, útra keltem Julikához. Az utca végén lakott, kis séta után odaértem. Kicsit idegesen megnyomtam a csengőt. Kis idő után egy 40es éveiben járó nő jött ki. Kicsit alacsonyabb, mint én, kicsit molett, derékig érő fekete haja apró tincsekben befonva lógott a fenekére. Egy lenge szoknyát és egy vékony felsőt viselt, ami tökéletesen kiemelte az idomait.
– Julika nénit keresem! – mondtam neki – Pisti vagyok, Böbe a nagynéném.
– Én vagyok. Hívj csak Julikának. Gyere be!
– Rendben, köszönöm Julika.
Egy aránylag nagy nappaliba invitált be, és rögtön a kanapéra ültetett. Julika a szemközti kanapéra ült.
– Miért kerestél fel?
– Csak meg akarom ismerni magával, Julika.
– És miért?
– Ha már úgyis a faluban vakációzok, miért ne?
– Tölthetek egy pohárka ? – kérdezte meg tőlem.
– Igen, elfogadom.
Julika felállt és a kamrába ment a borért és a poharakért. Visszatért, és leült mellém a kanapéra, és elkezdte kitölteni a .
– Nem zavar, hogy ideültem? – kérdezte, a reakciómat figyelve.
– Nem, sőt, örülök neki.
– Egészségünkre! – és koccintott a borral.
– Egészségünkre!
– Na most már jó lenne ha tegeződnénk – mondta Julika.
– Rendben.
Julika közelebb ült hozzám, és a térdemre tette a kezét. Lassan elkezdett feljebb nyúlni, a combomat simogatta. Én már merevedtem. Összenéztünk. A kezemet rátettem a combjára, és simogatni kezdtem a vékony szoknyán keresztül. Összenéztünk. Féltem, hogy valamit elrontok. Összeszedtem minden bátorságomat, és megcsókoltam. Viszonozta. Átült az ölembe, szembe velem.
Mélyen egymás szemébe néztünk, és csókolóztunk ismét. Ruhán keresztül megfogtam a melleit. Jóval nagyobbak, mint Böbéé, vagy Zsuzsáé. Majd a seggét fogdostam. Talán öt perc telt el így, mikor Julika kiszállt az ölemből, és elindult a hátsó terasz felé.
Utánamentem.
– Mondd csak Julika, igaz amit pletykálnak a faluban?
– Melyik pletyka a sok közül?
– Az, hogy még szűz vagy...
– Hát, hol is kezdjem... – Julika kicsit zavarba jött.
– Nos?
– Igen, még szűz vagyok, ahogy a két húgom is.
– És miért nem veszítettétek el?
– Hála a szüleinknek, régimódi nevelést kaptunk. Az esküvő előtti összefekvést megtiltották. Nem akartak szégyenben maradni.
– És senki se udvarolt neked?
– Voltak, de apám elüldözte őket. Most, hogy nincs, már eljárt felettünk az idő.