Vártam rá...

Csalódottan ülök vissza az asztalhoz, csak azért mentem ki , hogy jobban körülnézhessek, de Zs. nincs sehol. Annyira számítottam rá, hogy ma eljön, tudja, hogy csütörtökönként az Egyetem Presszóban züllünk. Persze esetlegesek a találkozásaink, ő nem egyetemista, már dolgozik, időnként feltűnik bulikban, aztán hetekig nem látjuk.
Nem is tudom, hogyan keveredtünk mi össze. Pontosabban, nem vagyunk "összekeveredve", csak hozzánk csapódott, valamelyik fiú régi haverja, esküszöm, nem tudom már, nyilván ittam egy kicsit akkor is, és ez rontja a memóriát. Szóval itt van időnként, és első pillanattól érzem, hogy kíván. Ilyen intenzíven még senki nem nézett rám. Egy csúnya szakítás után vagyok, sebeket nyalogatok még mindig, a pasik le vannak ejtve, és akkor jön ez a talányos vigyorú, szép szemű, kicsit cinikus és nagyon okos fiú, és kész vagyok. Nem, nem fűz engem tulajdonképp, olyan furcsa, egy – egy elszólástól eltekintve nem is lehetne észrevenni, hogy akar tőlem bármit is, csak ahogy néz. Csontvelőig hatol és nedves lesz tőle a pinám. Sose kérte el a telefonszámom, sose hívott el sehová, csak jön néha, itt van, beszél hozzám és én egyre inkább akarom őt. Azt se tudom, van-e nője, nem is tudok róla szinte semmit, csak azt, hogy mérnök és mindig autóval jön, ezért nem iszik. Színjózan, én meg általában nem. Ez gáz. Ha iszom, nem vagyok mindig beszámítható. Biztos csináltam és mondtam már dolgokat...
Most viszont nincs sehol, és ettől nyugtalan vagyok. Nem bírok egy helyben ülni, folyton felugrálok, hol a pulthoz megyek, hol valakinek köszönni egy másik asztalnál, de csak azért, hogy ránézhessek a bejáratra. Tiszta hülye vagyok. Ezt biztos direkt csinálja, a francba, én meg totál bedőlök neki. Nyugi. Ülj le és maradj veszteg. Idd a borod.
Nem bírok a beszélgetésre figyelni, idiótának néznek a többiek, nyilván. A harmadik pohár már érzem, zsibbad a szám széle és bizsereg a combom, egyre kevésbé érdekel, hogy Zs. jön – e. G. pasija hív táncolni, G. üveges szemmel bámul, nem érdekli, hogy mi van, a múlt héten épp szakítottak, de már újra dugnak. Így sem érdekli, hogy L. velem táncol. Hát, jó, engem sem különösebben, de röhögnöm kell, mert L. béna, csak szórakoztató lesz ez az este, már látom.