Nyáron

Lassan vége a nyárnak. Görög nyaralók már mutatóba se maradtak a szigeten, a szállodák még tele, de már főképp csak németekkel, angolokkal és skandinávokkal. A pénzes amerikaiak mostanában elmaradtak. A strand még nyári képet mutat, sok a toplesses nő, bár sokuknak jót tett volna, ha nem veszik le a felsőrészt, vagy inkább csadorban strandolnak. A bárban, ahol dolgozom, sokkal több a női vendég, mint a férfi. Az angol nők egészen nyíltan vadásznak a fiatal görög férfiakra. A mixerek között nincs is nő. Négyen dolgozunk egyszerre, a többség athéni egyetemista, aki itt keresi meg a mellékesét. A bár sem fizet rosszul, de az angol turisták kényeztetnek is minket. Egy zárás utáni romantikus sétáért kijár valami apró ajándék, de ennél komolyabb szolgáltatásért annyit kapok, ami egy heti béremnek felel meg. A tavalyi nyár nagyon jó volt, abból cseréltem le a régi Yamahát egy ötszázas Hondára. Idén már műszakvezető lettem, ez egy kicsit több fizetéssel jár, de kevesebb a borravaló, mert az adminisztrációval is kell törődnöm. Délelőttönként a strandon olvasok, van egy halasztott vizsgám – XIX. századi angol irodalom, dögunalmas – arra is fel kéne készülni.

A szőke német és angol egyenfejek mellett látni egy pár barna lányt is. Napok óta nézek egy triót, mindig egymás mellett napoznak, néha egy nagy rózsaszín, fotelszerű gumimatracon ráncigálják egymást a vízben. Próbálom kitalálni, honnan jöhettek. A nevüket már tudom, hallottam, ahogy egymás közt beszéltek, hívták egymást a vízbe, és a bárban is láttam már őket többször. Nincs velük senki, Jorgosz szerint magyarok, ő már járt Budapesten, és felismerte a nyelvet.

Az első napokon bikiniben hevertek nagy színes törülközőiken, mindig inkább a strandot szegélyező fák közelében, a bárpult mögül is jól láttam őket, aztán az egyik nap már ketten közülük megszabadultak a felsőrésztől. Egyikük magas, nagydarab, de formás lány, kerek nagy és nagyon fehér mellekkel, a másik izgalmasabb, alacsonyabb, keleti arcvonásokkal, gyönyörű rózsaszín mellbimbókat mutat a napnak. Sűrűn kenegeti a mellét naptejjel, látszik, hogy talán még sose érte nap, ilyen erős meg biztosan nem. Ahogy fut a víz felé, mellei külön életet élve ugrálnak fel – le.

Már vagy három napja nézem, a nevét is tudom, Norának hívják, és bátorságot gyűjtök, hogy megszólítsam, de a barátnői folyton ott lógnak rajta. Láttam, hogy egy – két német pasi is bámulja, de nem sokat törődött velük.