Vihar után az irodában

A következő eset még '94 környékén történt velem.
K. és én Szentendre utcáit jártuk, rácsodálkozással fedezve fel a kanyargós régi, szűk sikátorokat, a kilátást, a macskaköves utcákat.
Néha aggódva pillogtam az égre, mert lilásszürke, fakósötét felhők gyülekeztek, lassan szürkületbe fordítva a nappali világosságot.
"Nem kéne valami védett hely felé vennünk az irányt? " kockáztattam meg. K. játékosan vállon taszajtott.
"Mondd már legfeljebb megázunk kicsit... " nevetgélt.
Épp egy olyan helyen csavarogtunk, ahol egy lépcső vezetett felfelé a meredek domboldalban, mikor megdördült az ég, vészjóslóan gördült át a város fölött a morajlás. A közelben nem sok eső ellen használható hely volt, legfeljebb félúton egy kisebb kilátószerű beszögellés, oda még eljutottunk, mikor leszakadt az ég, és olyan zuhé kerekedett, hogy szinte látni se lehetett. Dörgött-villámlott, az eső ömlött, mi meg kicsit megrettenve szorongtunk a kilátó falához tapadva a dzsekim alatt, amit a fejünkre borítottam, persze ez nem sokat ért, pillanatok alatt bőrig áztunk.
Az eső amilyen hirtelen jött, el is ment, de az ég még borongott, elment a kedve ettől a naptól.
Mi végül is jókat nevettünk a kalandon, bár kicsit kellemetlen volt az átázott ruhákban mászkálni.
"Semmi se hoz össze úgy egy párt, mint a nagy, közös elázás" kajánkodott K. miközben a víz nagyját facsargattuk a ruhánkból.
"Van egy ötletem" mondtam felvillanyozódva "menjünk be a munkahelyemre, ott most nincs senki, jó meleg van, meg tudunk szárítkozni".
"Hmm, csak szárítkozni lehet? " csillant fel a szeme "kívánós vagyok... " mondta gyerekes nyafogást imitálva
"Még sose próbáltam irodában" gondolkodtam el a lehetőségen "szerintem nem lesz akadálya... "
Egy órán belül ott is voltunk, szerencsére tényleg senki nem dolgozott.
A cuccok egy része félig száraz volt már, de még sok volt rajtunk a nedves holmi. Ledobáltuk, K. táskájából előkerült egy piknikezésre szánt lenge pokróc, azt leterítettük a padlóra, a redőnyöket leengedtük. Szerencsére akkor még nem volt szokás mindenhová biztonsági kamerákat telepíteni, így az a veszély nem állt fenn, hogy home video készül rólunk.
Ettől függetlenül sajnos belülről valamiért nem tudtam bezárni az ajtót, így fennállt a veszély, hogy rajtakapnak minket, egy székkel megpróbáltam némi védelmi barikádot építeni az ajtó elé, ha mégis valaki be akarna jönni, megnehezítsem a dolgát.
Közben K. ruhátlanul felfedező útra indult.