Ablakban 2. rész

Az elmúlt napokban sokat gondoltam arra a kellemes órára, amit legutóbb az ablak mellett napozva töltöttem. Egyik este el is csábítottam a férjemet, de megint csak a szokásos lagymatag, neki gyorstüzelő, nekem hoppon maradó pásztoróra lett belőle. Még a szokásos utólagos fél – magányos maszti sem jött össze, annyira lelombozódtam.
Hát most ez már mindig így lesz?
Kezd erőt venni rajtam a depresszió...

Ma végre megint kisütött a nap, és ki tudok feküdni napozni az ablak elé.
A kisfiamat ma a nagymama vitte ki a parkba. Alig vártam, hogy becsukódjon mögöttük az ajtó, siettem mindent előkészíteni a napozáshoz. Csak 1 – 2 óra, amíg az ablakunkban jár a nap, kész szerencse, hogy épp ilyenkor van az ebéd utáni sziesztaidő.
Már előre bizsergek, arra gondolva, hogy meg fogom ismételni a múltkori csintalankodásomat. Kinyitom az ablakot, félrehúzom a kisasztalt. Beárad a jó levegő, a napfény, az élet. Ma egész napomat a sötét fürdőszobában, homályos konyhában töltöttem a házimunkával, egy közömbös, magának való gyerek ellátásával, és kicsit úgy éreztem magam, mint aki mellett csak úgy elmennek az igazi dolgok...

Leterítek egy friss, fehér lepedőt az ágyra, és ledobálom a ruháimat. Nem sokat teketóriázom, rögtön levetem a melltartót is. Végigheverek a napon.
A szemközti ablakokban senki sincs, de néhány ablak ott is nyitva, hogy beáradjon a váratlan kora tavaszi meleg.
Előveszem az odakészített napozókrémet, és kényelmesen kenegetni kezdem magam. Először a kezemet, amely kissé kiszáradt a sok vízben való locspocsolástól, azután végig a karomat. Arcomat, nyakamat is bekrémezem, majd a lábam következik.
Ma valahogy fáradtabb vagyok a szokásosnál. Éjjel fel kellett kelnem a kisfiamhoz, tisztába tenni, ágyat áthúzni. Kora reggel felébredtem a férjem munkába készülődésére, és bár hálistennek nem igényli, hogy ott ugráljak körülötte és kiszolgáljam, mégsem tudtam visszaaludni. Mire mégis elálmosodtam volna, a kisfiam kezdte el a reggeli ébresztő sírását.

Most, terveim ellenére, legjobban esik csak úgy ejtőzni, lustálkodni. Nem gondolok semmire, átadom magam a bágyadt napnak, és talán el is szundítok egy picit. Az utcai zajok eltávolodnak...