Idegen

Aznap is, csak mint a többi napon, sietve készülodtem, mert van az a rossz szokásom, hogy szeretek elaludni. Foleg akkor, ha valamilyen eseményre vagyok hivatalos, egyébként már a hajnali órákban kortyolgatom a napi energiát adó kávémat. Rohanás zuhanyozni, majd valami szexi, de mégsem hivalkodó ruhába bújni és az elmaradhatatlan smink. a telefon, szaladok, nehogy valami fontos hívásról maradjak le. Egy ismeretlen hang beleszól, és kellemesen csengo hangon beleszólal, hogy:
– Miért kellett, hogy megkívánjalak, minden percben a fejemben jársz, és próbálom megélni, milyen lehet mikor meztelen testedhez simulhatnék! – majd ezután elhalkul a telefon.
Minden addigi gondolatom teljesen kiürült a fejembol és azon gondolkodtam, ki is lehetett az a bizonyos illeto. Lassan észbe kapok és futás az autóhoz, rápillantok az órámra és nyugodt szívvel konstatálom, hogy igen, idoben elindulok és minden rendben fog zajlani. A rádióban kellemes, ám mégis vérpezsdíto zene szól. Felsotestem felveszi az ütemet, és ismét eszembe jut az én kis Idegenem csábos hangja. Gondolataim köré fonódtak, mindenáron meg akartam tudni, hogy ki lehet az. Beértem az irodába, a tárgyalás éppen akkor kezdodött, így idoben voltam. A főnök monológja közepén beállít az új fiú, akit nemrég igazolt át a cégünk, merthogy o milyen nagy kincs lehet nekünk. Találkoztam vele már párszor, de nem mozgatott meg bennem semmit, így nem vettem róla férfiként tudomást. Illedelmesen elnézést kér a késésért, és valami családi dologra hivatkozva leül. Miközben elmélyedve figyeltem a madarakat, feltunt, hogy ez a kellemes hang mennyire ismeros... Vajon Michael volt aki felhívott?!
A hangja ugyanazt a vágyakozó, érzéki hatást ébresztette, mint a titkos telefonálóm. Aztán hirtelen belegondoltam, hogy csak egy hete dolgozik itt, biztosan nem o lehetett. Vége a megbeszélésnek, mindannyian megkaptuk a további irányadó utasításokat. Az irodámban ülve, csak Michael körül jártak a gondolataim. Az irodája velem szemben volt, ami még csak fel sem tunt eddig. Mivel nem tudtam másra gondolni, ezért beletemetkeztem a munkába. Szerettem amit csinálok. Ez a mai világban ritka. Kopognak az ajtón, a monitor mögül kikiabálok, hogy gyere nyugodtan. Michael volt az, a főnök küldte, hogy segítsek neki a projectben, mert elotte én álltam kapcsolatban a céggel. Kedvesen leült velem szembe, és beszélgetni kezdtünk. Igen, lehet, hogy mégis o volt az. A hangja végig ott csengett a fülemben.