Ablakban 1. rész

Meleg áprilisi nap van, kora délután. Végre besüt a nap az ablakon! A téli hónapokban fémyszegény lakás most végre kellemes hellyé válik. Nagyon szeretek napozni, sokat jártam a... – i strand női napozójába, amíg nem volt meg a kisfiam. Erre persze most nincs lehetőség, de ebben az új lakásban, ahova tavaly nyáron költöztünk, végre ki lehet feküdni a napra az ablak mellett 1 – 2 órára. Itt jó levegő és napfény árad be, nem az a zaj és benzinbűz, ami a Körúti lakás ablakán, ahol alig lehetett ablakot nyitni.
Megpróbáltam a kisfiamat is a napon tartani itt a közelemben, de nem volt hajlandó maradni, mindenáron a gyerekszobába kéredzkedett. Jó, legyen. Én viszont lefekszem napozni az ágyra, amíg idesüt a nap.
Levetkőzöm, csak bugyi és melltartó marad rajtam. Nagyon közel van a szemközi ház, beláthatnak, de nem zavar. Végignyúlok az ágyon, szemben a nappal.
Jóleső érzéssel kenegetni kezdem magam naptejjel, . Végre egy kicsit a saját bőrömmel is törődhetek, nem csak egy pelenkás fiúcska popsijával!
Mindig is valósággal újjászülettem az első tavaszi napozástól. Mintha ki lennék cserélve utána, sokkal derűsebb, tevékenyebb leszek, közérzetem ugrásszerűen megjavul. Úgyhogy mindenképpen érdemes ennyit magamra áldoznom, akkor is, ha a gyerek ezalatt csak magában játszik a biztonságosan elkerített gyerekszobában.
Hmmm... kényelmesen nyújtózom egyet. Nagyon jó itt, de el tudnék képzelni egy még jobb fokozatot is... Jó lenne, ha most itt lenne a férjem, és egymás mellett napoznánk. Sajnos azonban ő nem szereti a napot, azonkívül még órákig nem is várható haza a munkahelyéről. Olyan hosszú így a nap egyedül, csak egy kisgyerek társaságában...
Egyre fokozódik bennem a vágyakozás. Mióta gyerekünk van, alig jutunk egy – egy meghitt, kettesben töltött estéhez. Estére már nagyon fáradtak vagyunk, nem is nagyon kívánjuk egymást. De kora délután, amikor a gyerek elalszik, és én is lepihenek kicsit, gyakran szeretném, ha mellettem lenne valaki... de ez csak álom.
De most itt van velem a nap, és cirógat, mintha egy erős férfikéz volna...
Elönt a vágy. Lassan félrehúzom a melttartómat, simogatom a mellemet. Külön izgalmas, hogy bármikor beláthatnak a szemközti házból. Csak remélni tudom, hogy legalább egy unatkozó öregúrnak szerzek kellemes perceket, és nem egy szigorú asszonyságot botránkoztatok meg, aki még esetleg át is jön, felkutat, és mindennek lehord.