Gyász

A könyvesboltban voltak, ami a férfi anyukájáé volt, és olyan nagy szeretettel vezette. A hátsó raktárban feküdtek egy kopott pléden, a férfi magához ölelte a lányt, aki halk szuszogással aludt már néhány perce. Kiadós szeretkezésen voltak túl, több óráig meg sem álltak benne, de a lány örült neki, hogy boldoggá teheti a férfit, főként most, hogy az anyukája temetéséről jöttek.

A lány sosem ismerte úgy a férfit, mint aki mindennél jobban ragaszkodik anyjához. Szerették egymást, mint anya és fia, a férfi, ha tehette, minden hétvégén meglátogatta őt, és még a lányt is bemutatta neki, jó kapcsolatot alakítottak ki. De a halála mégis elkeserítette. Fiatal asszony volt még, ötvenöt esztendős sem múlt el, hirtelen jött tragédia volt ez a férfi számára, s jobban szüksége volt a lányra, mint bármikor máskor.

És a lány szívesen vigasztalta őt, szavaival, érintéseivel, mindent odaadott neki, megtett, amit csak tudott. Bár a lánynak sosem volt igazi családja, azért megértette, milyen nagy fájdalmat érezhet most a férfi, akinek apja pár éve egy vadászbalesetben hunyt el.

A férfi fél kézzel kinyúlt maga mellé, egy bőrdzsekihez, aminek a zsebéből egy ezüstösen fénylő flaskát vett elő, s míg másik kezével csak még szorosabban magához húzta a lányt, nagyot húzott az alkoholból. Jó erős a cucc, de abban nem biztos, hogy micsoda, az unokatestvérét kérte meg rá, töltse tele a legerősebb italával, amit csak raktáron tart. Az unokatestvér kocsmáros volt, és megértette a férfi gyászát.

Szex és alkohol, így kell gyászolni. Talán az édesanyja nem jön vissza, de azt a nyamvadt szomorúságot távolabb űzheti. Lenézett a lányra, és kisöpörte aranybarna haját az arcából. Szép volt, nyugodt és kedves. Szerette a parfümjének az illatát, meg aztán magát a lányét is. A fekete harisnya és kosztüm hanyagul a földre volt vetve, egyenesen a temetésről jöttek ide, ebbe a kis könyvesboltba. Jó hely a gyászhoz. Meg aztán nincs szomszédság, aki panaszkodna a sikolyok és üvöltések miatt.

A férfi arcát a lány hajába temette, és megmarkolta egyik puha mellét, mire a lány ébredezni kezdett.

– Minden rendben? – suttogta hátranézve, kicsit rekedten. – Iszol?

– Igen.

– Ez micsoda? – a lány orrához emelte a flaskát, hogy megszagolja, de összevonta szemöldökét.

– Nem tudom, de üt.

– Ne idd le magad teljesen tompára. Olyankor mindig durva vagy velem.