Beteljesült vágy

Mielőtt bárki elolvasná ezt a történetet, le kell szögeznem, hogy ami velem történt, az mind igaz.

18 éves elmúltam, jelenleg egy budapesti középiskola 4. osztályába járok. Meleg mivoltomról már réges – régen tudok, és igyekszem élvezni, bár környezetem erről mit sem sejt.
Nem szeretném magam dicsérni, de mivel úszok, ezért nagyon jó alakom van, és a lányok borzasztó helyesnek tartanak, így lányból mindig volt, akivel együtt jártam. A lányok nem elégítettek ki sose igazából, erotikus képzelődéseim mindig is a fiúkon járt. Elsősorban osztálytársaimon, és osztálytársaim közül is leginkább a legszebbiken, és a legcsodálatosabb fiún, akit valaha láttam, Gáboron.

Gábor minden lány álma, kajakozik, isteni teste van, nagyon helyes és mind emellett nagyon kellemes társaság az övé. Lenyűgöz. Amikor először láttam meztelenül az iskolai öltözőben, már akkor tudtam, hogy meg kell szereznem bármi áron. De úgy éreztem, hogy ez sose teljesülhet be, egészen 2000 októberéig...

Öten fiúk az osztályból, ebben Gábor is benne van, egy elég összetartó csapatot alkotunk, együtt járunk bulizni, szórakozni stb. Október 21 – én az egyik srác 18. szülinapját ünnepeltük, kis befolyásoltság mellett. Majd valamelyik srácnak az az ötlete támadt, hogy van egy tök jó videofilmje, és mi lenne, ha megnéznénk. Mikor elkezdtük nézni, Gábor elővette a farkát.

– Nem tudom megállni! – mondta, és lassú kézmozdulatokkal elkezdte masszírozni hatalmas faszát. Mind későbbkiderült 21 cm hosszú. Gyönyörű hatalmas makkja van, szép egyenes, az ember már látvány hatására is a szájában érzi a hatalmas szerszámot. Nagyon felizgultam, és nem tudtam levenni a szemem róla, illetve a gyíkjáról, de én nem mertem elővenni, mert az én 16 centim eltörpül az ő óriása mellett.

– Na mi az? Ti nem? – kérdezte Gábor. Erre mindannyian elővettük és elkezdtük verni. Nagyon élveztem, 4 csinos srác verte előttem. De Gáborról így se tudtam levenni a szemem. Csak őt bámultam. Félhangos szisszenéssel ment el, és a rengeteg geci csak úgy kilövellt elé az asztalra.

– Ó, istenem, bárcsak kaphatnék belőle! – mondtam magamban. De erre én is kissé hangosan, amelyre a többiek felkapták a fejüket, elmentem, igyekeztem nem szétengedni ondómat, de ez nem sikerült, és én is összegeciztem előttünk az asztalt. Mivel Gábornak hamarabb kellett elmennie haza, ezért ezt én is kihasználva, én is vele mentem, amíg a buszhoz értünk beszélgettünk.