A tolvaj

A kánikula úgy terült a városra, mindent maga alá szorítva ahogy egy kövér pasi omlik el és szorítja maga alá egy kiadós orgazmus után a nőt. Egy friss lélegzetvételre vágyott mindenki, de csak a meleg, bűzös nagyvárosi levegő áradt a szomjas tüdőkbe. Még az éjszaka sem hozott lehűlést, néhány foknál többet már napok óta nem esett hajnalra sem a hőmérséklet,
Eddy, vagy a hogy a barátai a nevezték, a "Kisszarka" szerette ezeket a napokat. Egyrészt fagyos természet lévén kívánta a meleget, számára nem tudott sosem túl meleg lenni. A barátai azzal húzták állandóan, hogy valami Szaharából idetévedt arab pottyantotta őt az anyjába, mert fehér ember kifekszik attól a kánikulától, amiben ő jól érzi magát. Másrészt meg, a munkája szempontjából kimondottan előnyös volt a nagy meleg. Ilyenkor éjszakára mindenki kitárt ajtót-ablakot, elernyedt, és elkeseredetten próbált álomba menekülni a hőség elől. Mindez kapóra jön neki. Merthogy a Kisszarka azért volt szarka, mert besurranó tolvajként más könnyelműségéből élt. Kicsinek is joggal becézték, mert a 160 centit is csak ágaskodva érte el.
Kesergett is emiatt egész életében. Az iskolában mindenki csúfolta, a tornasor végén lézengett állandóan, még a lányok közül is csak ketten voltak alacsonyabbak nála. Alacsony termetét gyenge fizikuma egészítette ki, így igazán nem volt semmi amivel tekintélyt szerezhetett volna magának. Az esze úgy vágott mint a borotva, okos, érdeklődő volt, ezért aztán kikiáltották strébernek, és még többet piszkálták. Csoda hogy kibírta és osztályelsőként hagyta ott a gimnáziumot. Egyetlen dologban volt ügyes, hangtalanul oda tudott surranni bárki háta mögé, és ugyanolyan észrevétlenül el is tudott újra tűnni onnan. Ezzel jó néhányszor a frász hozta az osztálytársaira, néha még a tanárokra is, aminek az eredménye nagy nevetés, meg egy kosárnyi kiosztott pofon lett. Csak az elosztással volt a probléma: a többiek nevetek, a pofonokat viszont ő kapta egyedül.
Iskola után nem tudott mit kezdeni magával. Nem szerette a közösséget, ahogy a közösség sem szerette őt, nem akart hát tovább tanulni, Elment egy irodába dolgozni, de az nem elégítette ki, és hamarosan ott is a többiek gúnyolódásának céltáblájává vált. Otthagyta hát az állást amit amúgy sem szeretett, és szokatlan elhatározásra jutott. Eddig őt csúfolták, ezentúl ő űz gúnyt másokból. Elveszi tőlük, mindazt, ami neki kell! Így bosszulja meg a sors fintorát, amit vele tett.