Örvényben

Mennyire ismerheti meg egymást két ember órákon át tartó telefonbeszélgetésekből, elektronikus levelezésen át, vagy fotó alapján? Egyáltalán megismeri-e, vagy mégis létezik az a bizonyos "szikra", ami a lángot fellobbantja? Fellobban a tűz...

Örvényben

A mályvaszínű, elegáns, félhosszú dzsekit viselő rövid, jégszőke hajú nő kezeit fázósan összedörzsölve pattant be az autóba, amely a járda mellett várt rá. Vezetője kicsit hökkenten meredt a mellé zúduló jelenségre, mintha nem rá számítana, de meglepődésén gyorsan túltette magát, mikor meghallotta az ismerős, meleg, bársonyos hangot.
– Szia. Régóta vársz?
– Nem, csak most jöttem. – Egyszerre hajoltak egymás felé, hogy amolyan filmes puszival üdvözöljék egymást, ám a nő ajka véletlenül tényleg hozzáért a férfi bőréhez, akin elektromos áramként cikázott végig valami régen tapasztalt érzés. Zavarát leplezve szólalt meg gyorsan ismét, remélve, a nő semmit nem vett észre.
– Hogy utaztál?
– Elég vacak volt. De hát tudod, hogy vagyok az utazással... – válaszolt a nő, és a férfi tényleg tudta, mire gondol. Sok mindent tudott róla, hiszen e-mailben és telefonon már régóta tartották a kapcsolatot.
– A lényeg, hogy egyben ideértél – indított a férfi, és lassan besorolt a nagyvárosi forgatagba.
Ám a következő pillanatban kis híján nekikoccant az előtte lassító gépkocsinak, és ráébredt, hogy valami nincs rendben.
– Hol jár az eszem? – mérgelődött magában.
Hallgatagon ültek egymás mellett, ám ez a csend nem a kényelmetlen fajtából való volt, inkább valami puha, meleg, ismerős, ami közös takaróként burkolta be őket. A férfi hallgatott, mert a nő ajkának bársonyos érintése járt a fejében; a nő hallgatott, mert eddig sohasem érzett vágy ébredt benne.
– Felvesszük Imrét? – kérdezte a nő, hogy elterelje gondolatait zavaró érzéseiről.
– Igen, most oda megyünk. Jó messze lakik a pályaudvartól, azért kértelek, hogy gyere a korábbi vonattal. lenne, ha elkésnénk a megnyitóról – mosolygott a férfi, és közben rápillantott társnőjére.
Meglepetten konstatálta, mennyire más, aki mellette ül, mint akire számított: arca kipirult, szeme csillogott, kissé duzzadt ajka természetes rózsaszínben uralta arcának alsó felét.
Váratlan mozdulattal kormányozta a kocsit az útpadka mellé és leállította a motort.
– Mi baj? – nézett rá a nő csodálkozva.
– Semmi. Egyáltalán nincs baj. – válaszolta. – Csak ezt szeretném...