Mocskos másodállás

A magas karcsú 40-es szőke nő kedvesen fogadta otthonában vendégét. Az egész lakás jómódról árulkodott csakúgy, mint a szoba melyben az imént érkezett hölgyet, cégének egyik alkalmazottját hellyel.
– Üljön le Gabriella – mondta kedvesen s kezével a fekete bőrfotel felé mutatott. Miután a másik nő megköszönte és kényelembe helyezte magát, vele szemben nem túl közel ő maga is helyet foglalt a nemrégen vásárolt bőrkanapén.

– Szép lakásuk van – mondta a vendég miközben körbenézett s tekintete egy-egy pillanatra megakadt az óriási festményeken melyek csendesen néztek vissza rá.
– Köszönöm, nagyon kedves – mondta a szőke nő s harisnyás lábait keresztbe fonta maga előtt. Hideg kék szemeivel a vele szemben ülő barna hajú alkalmazottját nézte. Egyszerű öltözéke formás idomokat takart, arca kerek, mosolygós, szép fogsorral.

– Dohányzik? – kérdezte Gabriellától miközben ezüst cigaretta tartójából egy hosszú szál cigarettát vett elő majd meggyújtotta.

– Csak ritkán. Keveset szívok-válaszolt készségesen.

Rendben – jól teszi-mosolyodott el kissé fanyalogva a cigaretta . – Beszélgessünk kicsit – mondta a vele szemben ülőre nézve.

– Mióta is dolgozik nálunk Gabriella? – kérdezte füstöt fújva.

– Februárban lesz 2 éve-válaszolt kedvesen.

– Aha. 2 év. Az manapság már elég nagy idő egy munkahelyen. Ha jól emlékszem az ügyfélfogadó részlegen dolgozik. Ugye?

Igen, igen ott. – válaszolt a vendég s órájára szeretett volna pillantani, de tudta, hogy ez tiszteletlenség. Minél hamarabb távozni akart innen. Ki nem állhatta e vele szemben ülő nőt. Melinda Strasser. Még a nevétől is a hányinger kerülgette. Hála Istennek nem sokat lehetett látni az irodában. Néha, néha ha be is jött a maga flegmatikus modorával a legszebb napot is képes volt elrontani az alkalmazottak körében.

– Siet valahová Gabriella? – kérdezte Melinda kimérten mivel látta a lány fészkelődik a fotelban-ám nem várta meg a választ – Persze hisz otthon várja a család, lassan délután 5 óra – mondta miközben az órájára pillantott.

– Nem sietek, de valóban vár a párom és a kisfiam-válaszolt, még ha nem is ez volt az igazság.