Zsarnok? 4. rész

– Főnök az egyik bérlőnk szeretne beszélni önnel – kopogtatott be Judit az irodámba.
– Rendben, engedje be, hozza be a dossziéját is.
A nyitva hagyott ajtón egy ötven év körüli hölgy jött be, aki nagyon meg volt ijedve.
Hellyel , közben megérkezett a hölgy mappája is. Elég volt belelapoznom, már tudtam is mi járatban van, de hagytam ő maga adja elő a problémáját.
– Miben segíthetek asszonyom?
– Szeretnék lakbér fizetési halasztást kérni – hajtotta le a fejét szomorúan.
– Sajnos az új szerződés szerint erre csak egyszer van mód, és ezt már önök ki használták.
– Mi lesz akkor most velünk? – sírta el magát.
Úgy gondoltam bepróbálkozom nála, végül is mit veszíthetek?
– Ha egy tíz-tizenöt évvel fiatalabb lenne, akkor esetleg természetben is lehetne törleszteni.
– Természetben, hogyan? – nézett fel rám fátyolos tekintettel.
– Ha velem tölt egy éjszakát, és én meg vagyok elégedve önnel, akkor hajlandó vagyok egy havi bért elengedni. De ehhez ön már túl öreg.
Hosszú csend következett.
– Nem tenne kivételt velem uram? Ígérem nem fog csalódni.
– Hát nem is tudom – kérettem magam egy kicsit. – Látnom kell meztelenül, hogy dönteni tudjak.
Elmosolyodott, felcsillant a szeme, mintha a lottón nyert volna. Felállt a székről, és vetkőzni kezdett, hamar végzett, mivel nyár vége lévén nem sok ruha volt rajt. A bugyit magán hagyta, csüngő melleit a karjaival próbálta eltakarni.
– Teljesen vetkőzzön le! – szóltam rá.
Kilépett a bugyiból is, és most már ruhátlanul állt előttem. Hozzá léptem, és alaposan szemügyre vettem. Nem nézett ki rosszul, de ezt nem akartam a tudtára adni, sőt próbáltam elbizonytalanítani. Megfogtam a melleit, megmarkolásztam a fenekét, majd kezem a lábai közé csúsztattam. Ijedten szorította össze a combjait, elégedetlenül csóváltam a fejem.
– Tudtam, hogy ez lesz – dünnyögtem magam elé. – Asszonyom ön már túl öreg ahhoz, hogy felizgasson egy férfit. Kérem, öltözzön fel, és távozzon.
– Ne küldjön el uram, mindent megteszek amit kíván – könyörgött.
– Kap egy utolsó esélyt, de ezt ne szúrja el. Térdeljen le! – tettem a vállára a kezem.
Még hogy nem tud felizgatni kuncogtam magamban, farkam keményen meredezett a nadrágomban.