Őszi este

Eljött egy öszi este, mely alkalmas arra, hogy kicsit megálljunk, leüljünk, élvezzük a természet szépségeit, és elgondolkodjunk mi is történt velünk mostanában. A nap ma rövid esőzés után mielőtt végre eltűnt a horizonton, még bennünket pár órára energiát adó sugaraiból.

Ezen az estén sétálgattam én is kihasználva a kellemes időt, és nézelődtem. Néztem a csendesedő utcát, az embereket. Ki gyors léptekkel sietett haza, ki lassan sétálva élvezte az utolsó lágy meleget adó napsugarakat. Van aki egyedül, van aki párban kéz a kézben, van aki a barátaival, de mindenki ment valahová. Eltűntek már rég a lenge nyári ruhák, de előkerültek a még sokat sejtető könnyed ősziek.

Egyedül sétálgatva a napsütést élvezve gondolkodtam el ennek kapcsán azon hogy vajon hová is mennek ezek az emberek. És honnan jöttek. Aki siet miért siet, aki nem az miért nem. A kérdések kacsán saját utamat is számba vettem. Nem sietek sehova, a sétának egyetlen célja van csupán a napfény és a jó idő élvezete. A friss levegő légút tisztító hatása. Persze ha feltételezzük, hogy egy ipaváros utcáján létezik olyan.

Töprengésem közben elgondolkodtam, hogy mi lenne ha máshol sétálnék, és máshogyan. Vajon rohannék, tartana velem valaki? Vagy ott is önmagamat kitárva élvezném a körülöttem levő világot? Vajon hol lennék legszívesebben?

Eszembe jutott a főváros, a maga csodálatos alkonyi képével, az esti nyüzsgéssel, a mesterien kivilágított utcákkal. Ezt a világot mostanában tapasztaltam meg, és bevallom őszintén beleszerettem. Azt hiszem, ha most választhatnék, hogy hol sétáljak akkor ott sétálnék újra legszívesebben. Beleszerettem a fővárosba, ahol megannyi ember sétál, mind különfélék, magyarok, külföldiek, fiatalok, idősek, gazdagok, szegények, vagányok vagy szerények, szépek és csúnyák. Ennek a csodának első felismerése is eszembe jutott, hogy hogyan és mikor is volt? Elgondolkozva vettem elő ma már okosnak nem számító, de sokat tudó mobiltelefonomat, melyben a naptárat böngészve igyekeztem rálelni az időpontra.
– Hmmm, Lássuk csak... mikor is... hogy is... ahhh megvan 2010. 08. 28. Milyen érdekes. Pont egy hónapja. – beszéltem meg magammal

Azon az estén, mikor először sétáltam kedvesemmel kézen fogva a Citadella tövében. Ezek szerint az idő nagyon gyorsan repül, mintha csak tegnap lett volna, és már egy hónapja? Azon az estén tettem meg az első komolyabb lépést is felé. Azon az estén csattant el az első csók.