Osztálytalálkozó

I.
10 év nagy idő. éppen elég hosszú ahhoz, hogy az ember feldolgozhasson bizonyos dolgokat, és azokat érettebben, megannyi tapasztalattal a háta mögött újra – és át – értékelhesse. Az ötéves találkozón még Gitta szemébe sem mertem nézni, most a tízévesen viszont gondolkodás nélkül ültem oda hozzá néhány pohár ital elfogyasztása után, hogy számot vethessek múltam ama édes darabkájával, mely annak idején furdaló érzéseket váltott ki, akkor még létező lelkiismeretem tájékán.
Már az első mondatváltások elemi erővel idézték fel a múltat. Vannak dolgok, amiken nem fog az idő: egyből kialakult körülöttünk az a fajta légkör, aminek érzésekor a hollywoodi filmeken felnőtt értő közönség elégedetten nyugtázza, hogy hamarosan a hosszú és forró ágyjelenet következik.
– Sajnálom, hogy annak idején olyan suta vége lett a kapcsolatunknak...
– Nem baj, úgyis kezdettől fogva halálra volt ítélve.
– Igen, két ennyire domináns alkat nem találhatta meg egymás mellett a boldogságot. Legalábbis akkor még nem.
– Tényleg nem gond, hidd el...
– Szeretném, ha megbocsátanál... – megfogtam a karját és jólesően vettem tudomásul, hogy nem zárkózik el az érintésemtől. Ez az érintés megannyi már – már múltba vesző emléket idézett fel:
Ismerkedő, majd önfeledt tapogatózásokat az iskola alagsorában, az első csókokat, és egymás vágyainak és szerelmünk beteljesedésének ízét.
– Már rég nem haragszom, bár akkor nagyon gyűlöltelek.
– Megérdemlem, gyáva voltam eléd állni és közölni, hogy vége. Annyira szerettelek, hogy nem akartam fájdalmat okozni.
– Te hülye! A bizonytalanság sokkal jobban fáj, mint az igazság.
– Azóta már én is tudom. Bocsáss meg.
Közelebb hajoltam és ő megsimogatta az arcomat...

II.
Az étteremből kilépve azonnal éreztem, hogy többet ittam a kelleténél. Bár egyáltalán nem volt hideg, természetesnek vettem, hogy átölelem a vállát. Az emlékek újra megállíthatatlanul tódultak agyamba. Gitta volt az első Nő az életemben. Vele tapasztaltam meg a szerelem és a szex első boldogságát, az ő mellét csókoltam először a délutánból ellopott óráinkban, az ő puncijának ízét éreztem először nyelvemen és az ő orgazmusa váltotta ki az első felismerést kamasz elmémben: ezért a földön túli csodáért érdemes élni.