Kalandos napok 3. rész - Meglepetés

Letusoltam, megtisztálkodtam, majd magamra kaptam az egyetlen inget a táskámból – még jó, hogy eltettem. A tükörben alaposan szemügyre vettem magam, és úgy ítéltem meg, hogy a lehetőségekhez képest egész elegánsan sikerült felöltöznöm. Elővettem a délelőtt táskámba rejtett, hatalmas üveg , s megindultam a konyha felé. Anetthez hasonlóan Nóra is kicsípte magát – szemtelenül hosszan felvágott szoknyája egyből a combjára vonzotta a tekintetem.
– Ejha, micsoda fess fiatalember! – köszöntött Nóra. Elérthette, ahogyan a combjait , mert ruháját igazgatva kérdezte rémült arcot tettetve: – Nem jó a ruhám?
– Ugyan, már gyönyörű vagy. És Te is, Anett – igyekeztem megnyugtatni mindkettejüket. – Kinga megérkezett már?
– Igen, most csomagol ki odafenn. – szólalt meg Niki a hátam mögül. Megfordultam, s majd kiesett a szemem: őrjítően szexi, vajszínű miniben pompázott, haját lazán feltűzte. A ruha csodálatosan kidobta az alakját, és örömmel állapítottam, hogy nem is olyan kicsik azok a mellek... Mellbimbói hetykén dudorodtak, így szinte biztosra vettem, hogy maximum egy bugyit visel a ruhácska alatt.
– Csinos nem? – kérdezte Nóra, aki kacér mosollyal nyugtázta, ahogy végigmértem barátnője unokahúgát. – Csak várd ki az anyját!
– Miért kellene rám várni? – lépett be Anett nővére az ajtón. – Itt vagyok, ragyogok! Szervusz, Kinga vagyok, Anett nővére, és ennek az ifjú hölgynek az édesanyja. Te pedig, ha nem tévedek, Miklós vagy. – s felém nyújtotta kezét. Első döbbenetemben azt sem tudtam, mit csináljak. Mintha csak Anett ikertestvére lett volna. Kissé világosabb szőke haj, hanyag eleganciával copfba fogva, vakító fogsor, bronzbarna bőr. Igaz, a húga kissé vékonyabb volt, de Kinga Nórához hasonlóan izmos nő, igazi amazon volt. Hatalmas mellei pedig valósággal letaglóztak! Lányához hasonló ruhája szinte világított a beszűrődő napfénynél...
– Szia, Miklós vagyok – hebegtem, s igyekeztem nem nagyon feltűnően bámulni. Nóra, észrevéve zavarom, odalépett, s kivette a kezemből a gigászi .
– Méretes darab, remélem száraz! Oh, a kedvencem! – és már nyitotta is a mélyhűtőt, ahonnan egy másik, már valószínűleg órák óta hűlő palackot vett elő. – Kinyitnád ezt, amíg behűtöm ezt a "kicsikét"?
– Persze, máris.