Kalandos napok 1. rész - Viharos érkezés

Sikerült szinte teljesen eláznom, mire a vonathoz értem. Mikor felszálltam, egyből kiszúrtam magamnak két, nálam pár évvel idősebbnek tűnő, élénk beszélgetésbe merült nőt. Nem volt nehéz – egyiküket gyakran láttam a tőlünk nem oly messze lévő újságosnál. Márpedig, aki csak látta, megjegyezte magának! Hogyan is lehetne elfelejteni valakit, aki után még a nála jóval fiatalabb nők is irigykedve fordulnak meg, a férfiaknak pedig legtöbbször kocsányon lóg a szemük, ha megpillantják. Sportos alkat, hosszú combok, tekintélyes mellek, melyek kihangsúlyozására büszke tulajdonosuk mindig nagy hangsúlyt fektet. Szőkésbarna haját napszemüvege segítségével fogta hátra most is, úgy rémlett eddig szinte csak így láttam. De beszélgetőpartnere sem volt az az átlagos, szürke kisegér, akire maximum öt percig tud visszaemlékezni az ember! Rövid barna haj, kreol bőr, amelyet csak kiemelt neonrózsaszín pólója, mely alatt – megeshet, hogy a nagy melegre való tekintettel – nem viselt semmit. Elsőre igencsak formás, bár nem biztos, hogy természetesen ilyen tökéletes melleire terelődött a figyelmem: a légkondicionált vonat "mellékhatásaként" majd átszúrták a póló feliratát a peckesen domborodó bimbók... Úgy saccoltam, valamivel alacsonyabb barátnőjénél, de vékonyabb, illetve izmosabb, inasabb is. Mivel a szemlélődésem talán kissé udvariatlanul hosszúra sikeredett – legalábbis én így éreztem – minél hamarabb ülőhelyet kerestem magamnak. Sikerült a két hölgytől nem túl messze találnom egy szabad négyes helyet, elővettem a törölközőm, igyekeztem szárazra dörgölni a hajam. Mikor nagyjából sikerült, a táskám feldobtam magam fölé, és kényelembe helyeztem magam. Szerencsére pont ráláttam csinos utastársaimra, így feltűnés nélkül csodálhattam a szebbik nem ezen két kivételes képviselőjét. Kedvenc albumom halkan duruzsol a fülemben, az éjjel-nappaliban vásárolt megfelelően hideg, csodás a "panoráma" – egyórás utazásom kellemesebbnek nem is ígérkezhetett volna!
Kelenföldnél aztán felszállt egy igen hangos csapat – főleg 18-19 éves srácok, akik éppen nagyon "kemények" voltak... Ízléstelen megjegyzések röpködtek, szinte minden utast "megtaláltak" valamiért. A két csinos nő kérdőn felém nézett, majd egymásra. A hosszúcombú felállt, majd szinte a levegőben suhanva hozzám lépett:
– Elnézést! Nem lenne baj, ha ideülnénk? Kissé zavarnak a hangoskodó fiatalok, és talán melletted nem "udvarolnának" tovább...