Bátyám... hősöm... 2. rész

Ahogy Chris-szel az ágyon ültem, az agyam csak azon járt, ami történt... Segítettem a bátyámnak ... Tartottam a farkát, amíg , pontosabban. Kivertem neki... Még le is szoptam! Megkóstoltam a gecijét és őszintén szólva tetszett! Soha nem tettem egy nap alatt ennyi újdonságot az életemben, és itt tartok... a bátyámmal csinálom! Ha anya megtudná, hogy mit tettünk, megölne minket! Hmmm... Anya... Gondold el, ha rájönne, és nem zavarná... Vagy ha annyira tetszene neki, hogy látni akarná? Mit mondana, ha most belépne... Meglátna engem, Chris gecijével az arcomon, a kis melleimre csöpögve? Úgy tűnik, hogy igazán beleéltem magamat ezekbe a gondolatokba, mivel félig újra húzogatni kezdtem a bátyám farkát.

– Hé, Kel?

– Igen, Chris?

– Azt hiszem, készen állok... Már ha... ha folytatni akarod...

Lenéztem, és rájöttem, hogy a bátyám farkát húzogatom, felkuncogtam. Újra kemény volt... Nem volt kétséges, hogy a látványtól, ahogy a kishúga – az álláról a meztelen melleire csöpögő gecivel – ül és veri a farkát!

Felálltam, és hátrébbléptem az ágytól. Lenyúltam, és lassan lehúztam a bugyimat. Ahogy odébb léptem, hogy a székre hajítsam, feltűnt, hogy már teljesen átázott!

Visszamásztam az ágyra, és lassan végigcsókoltam őt az ajkáig, és elmerültünk egy mély csókban. A nyelveink egymás körül cikáztak a szánkban... Hmmm... Arra gondoltam, hogy láthatóan nem zavarja a saját íze. Ezt majd még máskor meg kell kérdeznem tőle!

Megtörtünk a csókot, és óráknak tűnő ideig csak bámultuk egymást.

– Kelly?

– Igen, Chris?

– Zavarna, ha... hát... ha megkóstolnám a puncidat?

– Egyáltalán nem! – nyögtem ki.

Fölé másztam, és lassan a várakozó szájára ereszkedtem. Éreztem, ahogy félénken kinyújtja nyelvét, és megnyalja a résemet. Aztán egy bátrabbá vált, amíg már a lyukamba dugta a nyelvét. A puncimba... Hallottam már lányokat erről beszélni, de mindig olyan bizarrnak tűnt. Plusz azok a lányok amúgy is olyan kurvásak voltak... Olyan büszke voltam, hogy már megérdemlem a “Punci" státuszt. Persze, a bátyámmal történet mindez, de végülis... kit érdekel?

Éreztem ezt a fura érzést, ami lassan elkapott, amit még sosem éreztem.